Az interjú (2014.X.13.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(1) bemutatkozás, család – 1918 után a vasutas apa a családdal elköltözött Kürtre, egy zsidó birtokon dolgoztak; 1938 elején átköltöztek Ipolybélbe;

(2) 1938 november – kis falu, kis fogadás; egy Ipoly hídat felrobbantottak a szlovákok; 1938 után nem nagyon változott a helyzet; hetente egyszer Pásztóra jártak leventézni; lövészet is volt;

(3) öt 1920-as születésű ipolybéli rukkolt be 1941-ben a Hagyik András negyedik nyíregyházai huszár ezredhez; az ezred kint volt a fronton, elosztás – Károly bácsi Szentesre került, amíg vissza nem jött az ezred a frontról; szigorú katonai élet – nem fejtette ki;

(4) Horthy nem akarta a huszárokat frontra küldeni; 1944 június – mozgósítás, ki a frontra; 1944. július 3. – az első ütközet az oroszokkal – a csapat szétverése, menekülés három gyűrűből; egy szakaszt majdnem teljesen megsemmisítettek egy faluban;

(5) egy nap száz kilométert vonultak vissza lóháton; ez után is harcok voltak, sokan elpusztultak; a pinszki mocsarakban, partizánvadászatok és állandó visszavonulás, Lengyelországon keresztül, Varsóban szeptember végén vagoníroztak be és mentek haza;

(6) a varsói felkelőkkel megegyeztek, hogy a magyarokat nem fogják bántani – minden járműre magyar színeket festettek; hazajöttek, Nagykőrösön vvagoníroztak ki; otthon folytatódott a harc;

(7) parancs a csongrádi orosz hídfő megsemmisítésére; ott esküdtek fel Szálasira; az oroszoknak az úton elállták az útjait, azuok behajtottak az autókkal a földekbe, az orosz autókból lopott kölniket meg távcsöveket szereztek;

(8) Károly bácsi a századossal járt mindíg, és volt csendőr igazolványa; estefelé nagy zúgást hallottak, az oroszok voltak, összecsapás;

(9) az oroszok visszajöttek az autókért és elmentek; egy tanyát telepedtek le, másnap csatlakoztak az alakulathoz;

(10) végogharcolták Magyarországot; Szigetcsépen, a Csepel szigeten – az oroszok elraboltak pár embert; Fótra mentek;

(11) karácsony a fóti erdőben, éjfél után támadás; a százados beteg volt (derka nagyon fájt) és elvitték őtet, az úton láttak három orosz tankot; találkozás magyar aknavetősökkel, ott voltak velük;

(12) az aknavetősök adtak lovaskocsit, eljutottak Csömörbe, az oroszok dáridóztak ott, szedték szét azt a kocsit, amin karácsonyi ajándékok voltak; az oroszok meglátták Károly bácsit és vissza kellett szökni a aknavetősökhöz;

(13) az aknavetős állásokban, este egy tigris tank, állítólag kilövöldözték az orosz tankokat; aztán egy orosz tank volt a dombon, ki akarták lőni páncéltörővel, de nem találta el és a tank kilőtte az ágyút;

(14) a parancsnokságra akartak menni, de ott már orosz tank volt; egy főhadnagy kilőtte a tankot panzerfaustal; még az előtt egy Kerecsényi nevezetű őrmester vissza küldött a százados a gyalogsági vonalba és ott halt meg;

(15) ott hagyták Fótot, visszavonulás Budapest felé, végogharcolták agészen január 19-ig, amikor feladták Pestet; házról házra ment a harc; egy nap a százados már nem bírt menni és egy pincében maradt; másnap visszamentek hozzá kenyérrel, egy asszony gondozta; egy orvost, aki kezlete, telibetalálta egy akna; elbúcsúztak a századostól;

(16) január 19-től február 13-ig Budán, inkább már csak rejtőzködés a Görgey utcában – egy robbanás végett eltört a vízvezeték és elárasztotta a pincét, elmentek Vérmezőre egy házba, és oda esett egy bomba, a lovakat elvitte, vissza mentek a Görgey útra;

(17) a németek február 13-án ki akartak törni, de a huszárok nem mentek; sok halott volt az útvonalon;

(18) oroszokhoz átállt magyar katonák jöttek, hogy elviszik az oroszokhoz és hogy kapnak tőlük papírt, de a Margit körúti fegyházba kerültek; már átvetkőzött civilbe, amikor azt mondták a többiek, hogy maradjanak együtt és visszavette az egyenruhát;

(19) Románián át, Galati, Reni faluba a Prut folyó torkolatánál; egy raktárba csukták az embereket, soknak hasmenése volt; a csizmát el akarták venni az oroszok, de mindenkinek kicsi volt; nyáron fatalpú cipöket kaptak; két-három ezren voltak – magyarok, németek;

(20) reggel háromkor munkába – olajfinomítót csináltak, keveset adtak enni; hasmenések voltak, több embert látott elpusztulni, mint a fronton; a latrinákba sokan beleestek; a magyarok jobban bírták, mint a németek; vasútat építettek, és olajvezetéknek gödröt; a homok nagyon forró volt;

(21) a raktárt átcsinálták szállásnak; rengeteg poloska volt; sok volt a vérhas eset, minden nap hordták ki a halottakat a kórházból; a régi futóárkokba dobálták a halottakat;

(22) téglát rakták ki – emberláncban egész nap; olajvezeték és vasút építése; csak kézi munka; egy köbméter föld normát felvitték háromra; 1946 júniusáig voltak ott;

(23) Odesszába kerültek, ahol vasgyárban dolgoztak, ami ekéket gyártott, azokat a vagonokba kellett feldobálni;

(24) egy kürti gyerekkel (volt osztálytársal) találkozott, akinek a partija olyan őrféle volt, melléjük jutott; télen hideg volt, volt olyan eset, hogy egy fogoly a kázánhoz állt és a hátán kigyulladt a ruha; a Fekete tengter partán voltak;

(25) egy magas tiszt fiávalk ismerkedett meg, aki írnok volt – az kérdezte, haza e akar menni; egy szerelvényt szedtek össze a sok lágerból; egy őrmester kérdezte Károly bácsit, hogy felvidéki e – Károly bácsi mondta, hogy az apja a vasútnál dolgozik és nem hiszi, hogy ott hagyta volna a MÁV-ot; július 31-én már otthon voltak;

(26) bevagonírozás Odesszában, Foksani – ott azt mondták, hogy akik felvidékiek, erdélyiek, azok szedjék össze magukat és mennek egy másik lágerba; egy nagysallóival találkozott; egy falubélivel találkozott a másik lágerba, az mondta, hogy már régen ott van;

(27) Károly bácsi nem jelentkezett felvidékinek; magyar tiszt hallgatta ki a foglyokat a katonai életükről, Károly bácsira azt hitték hogy német a neve alapján; SS tetoválásokat kerestek; a nagysallói haverja is ott maradt Károly bácsival;

(28) Debrecenbe mentek, ahol lefertőtlenítették; azt ajánlották, hogy ne szökjenek a határon, hanem menjenek Pesten a konzulátusra; a határon a financ mondta, hogy menjenek fel a tehervonatra és aztán Párkányban jelentkezzenek a rendőrségen – úgy is volt és aztán hazajött, az anyja először nem ismerte fel – akkor kb. negyven kilós lehetett;

(29) még a fogságban kapta a maláriát, kinin tablettákot kaptak, voltak olyanok, akik nem akartak kinint, így az oroszok az ennivalóba keverték; otton is elkapta, kapott kinint és pálinkát is ivott;

(30) Reniben rengeteg szúnyog volt, teljesen be kellett takaródzani; egy fűri kolonista gyerek több társával megszökött – először megtanult úszni és egy csónakot csinált nádból – hazajött és üzent Károly bácsi családjának; egy hetire egy másik csoport szökött meg lovakkal;

(31) Csillag, a kürti zsidó, akinél a család dolgozott, a gyerekeivel együtt nevelkedett; a családot elhurcolták: az öreg Újvárban megzavarodott; Jani, a fiuk megmenekült és háború után visszavette a birtokot, ahol Károly bácsi dolgozott mint traktorista – Jani nem akarta elhinni, hogy a kollektivizáció megtörténhet Európában is – megtörtént és aztán kiment Izraelbe, 1989 után meglátogatta Károly bácsit; az öregebb lány Pesten bújkált, kikeresztelkedett; egy lány(?) még ma is él Németországban;

(32) Kürtön még két zsidó család volt; Bolemanték Kürt után egy évig Fűrön cselédkedtek, aztán mentek Ipolybélre; ott is voltak zsidó családok; a hadifogság után traktorista volt a Csillagnál, aztán államosították, ez után is traktorista és teherautó vezető volt az állami birtokon, de még a nyugdíjaztatás után is dolgozott, még múlt éven is szántott;

(33) 1938 – a magyaroknak kis faluban csak kis fogadás volt; háború után már nem volt katonai átképzésen; a szocializmusban azért ment a gazdaság, akkor építették a házat és akkor nősült, tíz évvel fiatalabb volt a feleség;

(34) az első republika alatt jobb volt a helyzet, de nem mondta konkrétan miért; a háború utáni kolonistákról, bevándorlókról – jó volt velük a viszony;

(35) a kakastollas csendőröktől féltek az emberek; két ipolybéli is volt csendőr, máshol szolgáltak; zsidó munkaszolgálatosokról nem tud példát, történetet mondani;

(36) Károly bácsi csapatcsendőr volt, jogában volt ellenőrizni az embereket; a tisztek felvidéki kommunistáknak nevezték a felvidékieket; az újoncok sokat szenvedtek; öt ipolybéli került egy huszárszázadba, de egy beteges volt, másik meg testi hibás; hárman együtt voltak végig;

(37) az egyik bátyja a Don kanyarban volt; a másik bátyja dezertált és egy tanyán várta meg az orosz bejövetelet; öt testvér volt egyszerre a fronton, mindenki túlélte, csak Károly bácsi jutott fogságba;

(38) a mozdony maga előtt tolt egy kaviccsaal megrakott kocsit; visszavonuláskor lerobbantott fákkal torlaszolták az utat, a vasút talpfákat fölszedték egy géppel;

(39) volt eset, hogy partizán beférkőzött a katonák közé, amikor kiderült, megszökött; volt eset, hogy egy csoport orosz az út mellett úgy tett, mintha szerelne valamit, és elárulták, hogy merre mennek katonák, akiket aztán lőttek; Károly bácsi olyan akciót is látott, amikor leégettek egy falut, akik el voltak bújkálva, azokat likvidálták;

(40) Bugyi faluban 1944 novemberében egyik reggel nagy lövöldözés – az istáló előtt orosz tank volt és az alakulat a lovakkal együtt eltűnt; egy szaladó lovat fogott el, azzal ment el, de megbotlott a kukoricaföldön és Károly bácsi alatta maradt, azt hitte, hogy eltalálták, de a ló felugrott és elfutott; gyalog ment tovább, egy hídon át, megint egy lovat fogott és ment tovább, az előttelévő huszárt a lovon telibetalálta egy akna;

(41) találkozás lenygel partizánokkal Varsónál – 1939-es magyar magatartés végett nem lőttek magyarokra; nem emlékszik arra, hogy a környéken lettek volna oroszok;

(42) egész Magyarországot végigharcolták; a legveszélyesebb helyzet talán Bugyinál volt; Pesten nem volt más, csak karabin és Károly bácsinak még egy gépfegyver; nem ölt embert, egyszer egy lovat lőtt ki egy oroszokkal megtel kocsi alól a Tiszánál;

(43) Pesten már csak olyan semmi harcok voltak; nem jöttek a felszabadító csapatok, repülőgépek hozták az utánpótlást – lőszer és ennivaló; egy gépet lelőttek, darabokra robbant; az jetőernyő selyemből otthon szép ruhát varrtak a lányok;

(44) a pincét ellepte a víz; civilekkel laktak együtt; az oroszok kiéheztették a védőket; február 13-án kitörés volt; a lovaik még a kör bezárása előtt ki lettek menekítve; láttak olyat is, hogy az orosz volt bevagonírozva, mert dezertáltak;

(45) egy orosz őr puskatussal mellbe vágta a tisztet, aki a magyarokhoz vágta a pálinkás üveget, azt mondta, hogy a fronton csináljon ilyet, ne a védtelen emberekkel; volt olyan őr, aki buzát és kuikoricát hagyta lopni a foglyoknak;

(46) olaszok is loptak, de olyan egyformák voltak, hogy nem tudta az őr megtalálni a tettest; pár román is volt; a németek inkább külön voltak, azokra jobban odafigyeltek;

(47) uszájom meg voltak rakva mindennel – a szép bútorokat direkt leejtették; az elején amikor hajtották a foglyokat, sok foglyot lelőttek, akik nem voltak a sorban; volt eset, amikor megverték a magyart, mert német katonaköpeny volt rajta;

(48) nem volt kihallgatás, csak orvosi vizsgálat, kategóriák is voltak; vérhas – barackot ettek és vizet ittak, elkezdődtek a hasmenések, ezek voltak, meg a malária; a fűri megszökött gyerek alíg jött haza, gyenge volt;

(49) dohányt kaptak rendszeresen a katonaság alatt, másnak adta; a fogságban elcserélte élelemért, a dohányosok legyengültek; az olaszok hülyének nézték a magyarokat, hogy annyit dolgoznak;

(50) az élelmezés a munka előtt és után, délben nem; egy olasz parancsnok nagyon orosz párti volt, amikor mentek haza, az olasz határon kidobták a menő vonatból; egy orosz zsidó orvos nagyon jó volt, a piacról hozta a kórházba az élelmet;

(51) civilekkel nem voltak kontaktusban; SS-ek keresése – Foksaniban volt az az eset, amit említett, levetkőztették és mindenhol átnézték; nagyon örül, hogy beszélgettünk; Károly bácsin kívűl már csak egy nyíregyházi huszár él; üzenet a z utókornak: háború ne legyen;

(52) a mostani életéről; az életről a háború előtt – gazdálkodásról, iskolákról; már a háború után nem volt problémája azzal, hogy magyar lett volna;