Az interjú (2014.X.14.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(1) bemutatkozás, család, munka;

(2) 1938-ban bejöttek a magyarok, nagy ünnepély volt, de aztán nem változott nagyon semmi, nem lett jobb;

(3) a nép félt, németek voltak a faluban, mindent feléltek – amikor éjjel kimentek, másnap délután jöttek az oroszok; harcok nem voltak; az oroszok aknával lőtték a falut, hét helyi halt meg;

(4) az oroszokat valaki fogadta, valami meg félt; másnap jött a parancs, hogy 16-45 között sorakozó három napi munkára; a faluvezetőségnek alá kellett írni, hogy vihetik a falusiakat – a jegyző nem írta alá, megverték;

(5) másnap sorbaállítás; nem volt nagyon mit vinni az útra; estére Bátkán voltak, addig egy bácsi ment szekérel a holmikkal; másnap Putnokig mentek, harmadnap értek Miskolcba;

(6) Miskolcon egy hétig csendőrlaktanyán; a férfiak nem is tudták, hogy maguknak készítik a priccseket a vagonokban; nagy szerelvény volt, sok emberrel;

(7) út közben még lehetett venni az állomásokon valamit; zöldborsót és fél kecskét kaptak; az étel egy rántódásnál kiömlött; Romániában egy civil mondta, hogy szökjenek meg;

(8) két hét után érkeztek a lágerba, kis házikókkal; a kapuban álló idösebb bácsik azt mondta, hogy nem ilyen embereket vártak; a barakok hidegek voltak;

(9) az ennivaló rossz volt – halas-zöldparadicsomos leves, tea, fél kilós nedves kenyér;

(10) munkaposztok elosztása; eleinte a nők ásni jártak, de aztán bányába kerültek; Ilon néni csillékkel dolgozott,azokat akasztgatta a drótra, ami húzta őket; a cipők tönrementek, nagyon hideg volt, lefagytak a lába újai;

(11) a csille kisiklott a sínből, nem tuták visszarakni, az orosz tizedes nő rakta vissza; a legveszélyesebb helyekre tették – nem konkretizálta; ennivaló – nehéz, kicsi kenyér, cukorrépából a leves, nagyon kevés olajjal, ritka gerslileves; csóványlevest maguk főztek;

(12) a hideg végett önként lement a bányába, rostabolcsíknak tették meg, ott is csilléket akasztgatott, nehéz volt, megbánta; egy kis lovat is adtak a munkához;

(13) a falucskát Buhajovkának hívták; a drótot, ami a csilléket húzta, egy gépház húzta; szabad nap nem volt, stahanovista versenyek is voltak; a munka jellege miatt nem normákra dolgozott;

(14) nem tudja, mennyien voltak, de voltak ott lengyelek, szásznémetek; egy szökőkutat is csináltak, a lengyelek ittak belőle, kitört a vérhas és sokan meghaltak; a lengyelek is ugyan úgy juthattak oda, mint a balogiak; a katonák(?) külön lágerban voltak; voltak ott lábatlan, kezetlen orosz gyerekek, lekurvázták a foglyokat; egyik orosz asszony azt mondta, hogy a németek a gyerekeket kútba dobták; Maruszja és a többi orosz nő nem büntetettek voltak;

(15) az orosz őrők nem voltak rosszak, sokkal rosszabbak voltak a magyar tolmácsok, szakácsnék – ellopták az élelmet; egy Jung nevű tolmács a faluban adta el a lepedőket, rájöttek és elvitték Szibériába; az ottani nép mindent felvásárolt; egy kést és kanalat kapott egyik magyar bácsitól, meg is mutatta;

(16) csak azok mentek betegszobára, akiknek lázuk volt; a halottakat lepedőbe csavarva hordták ki a sírokba, csupaszon temették el; legyengülésben haltak meg, azon a koszton nem lehetett élni; krumplit a kolhozban loptak – az éjjeli vederben(?) főzték meg;

(17) egyszer egy hétig volt betegállományban, de akkor nem kapott fizetést; a kevés pénzen csak cukorrépát, vagy napraforgómagot tudott venni; a láger előtt rögtönzött piac volt;

(18) egyszer rajtakapták azon, hogy kukoricát lopott, de szerencsére megúszta, mert az őrszobán egy jó őr volt és elküldte őtet;

(19) lopásért, szökésért büntettek; egyszer végig kellett nézni mindenkinek, hogyan vernek meg egy bűnöst – nem az őrök csinálták, hanem a feletteseik; a lágerparancsnok nemvolt olyan rossz; alaptalanul nem vertek meg senkit; két balogi megszökött, de nem tudja, hogyan jutottak haza; két nő is, elkapták öket, de nem mondták, hogy honnan szöktek;

(20) a szabadnapokat nem tartották be – akkor mentek kolhozba krumplit szedni; az elején csupasz deszkán feküdtek, később tudtak lopni szalmát; csak egy lágerban voltak; nem tudja, voltak e lágerok a környéken; voltak egy másik lágerban hadifoglyok; a férfiak jobban mozoghattak, mert szakmájuk volt, mentek ide oda, a nő egy helyen voltak;

(21) nem tudja, mi alapján vitték ki a balogiakat; a lágerban nem voltak bűnözők; a százharmic balogiból 19-en haltak meg; a nők talán jobban bírták, mint a férfiak; nem tudtak levelezni haza, nem is kaptak; a skoro domovból három év lett; a bányán és kolhozon kívül csak ásni voltak az első tavsszal;

(22) hazatérés – felsorakoztatás, hogy mennek haza, csak kevés dolgot pakoltak össze, teherautó vitte a vonathoz –a z idősebbeket és a nőket engedték el; azt mondták, hogy csak rendes ruhával engedik el – egymásnak kölcsönözték a ruhát a viziten; SS tetoválások keresése;

(23) Máramarossziget, orvosi vizsgálat; Debrecen, Rimaszombat, Feled, Balog – egy balogi fizette meg a buszjegyet; elosztásra felvidékiekre és anyaországiakra nem volt; Pesten voltak konzulátuson; Máramarosszigeten csak dolgozgattak, de orvosi vizitek is voltak;

(24) Debrecenben átutazóban voltak, Pesten konzulátuson – akkor voltak a kitelepítések; Rimaszombat, Feled, Balog; nagy öröm otthon, egy hét múlva az apja is megjött; az apjával csak keveset tudott találkozni a lágerban;

(25) református vallású; egy pap is volt ott, misét is csinált, de a hit nem sokat segített; nem volt falusiakkal, csak orosz nőkkel; nem kérdezték ki NKVD-sek; bányamérnök zsidó volt, ablakot mentek pucolni a kanturára; tisztálkodni lehetett, de nem volt szappan;

(26) az út oda – a vagonba bejött a füst a kályhacsőből, az ablakokat kezdték kiverni, az őr puskát fogott rájuk, azt hitte szökni akarnak – csak az állomáson látta mi a baj; a WC egy lyuk volt; 35-40-en voltak a vagonban; oda felé nem volt halott, csak visszafelé; három hétig mentek, február 25-én jutottak oda;

(27) az első benyomás – hideg barakok, alíg volt meleg ruhájuk; a tetűk és a poloskák ellen nem tudtam semmit se csinálni;

(28) még kis örömeik sem voltak; nem tudja, mikor keltek, nem tudták mennyi az idő, azt sem, mikor van a karácsony; a karácsont nem ünnepelték meg; csak a háború befejezésénél kaptak szabadot és fehér kenyeret; a kommunista ünnepeket sem ünnepelték; szegénység volt ott, egy anya a gyerekének adta a kenyeret és csak egy szem kenyéren volt egész nap;

(29) a donbaszi szituációt nézi – nem komenntálta; falusiakkal nem nagyon szoktak beszélgetni, de január 18-n van megemlékezés; egy helytörténész is foglalkozik az esettel;

(30) a németek nem csináltak rosszat, leventéket hajtottak árkokat ásni; a németek, de az oroszok sem hajszolták a nőket; a szomszéd fiút mint leventét kivitték Németországba; egyik fiúnak a lábát leszakította az akna, amikor mentek árkot ásni;

(31) zsidó családok Balogban, jó emberek voltak; nem tudja, ki aszisztált a deportálásban;

(32) haza is kerültek – egyférfi, meg egy malomtulajdonos lánya, aki kiásta az elrejtett aranyat, elmentek Palesztinába; az ott maradt zsidó ingatlanokról – még máig áll egy ház, üzlet volt benne, egyikben meg pósta volt;

(33) üzenet az utókornak – hogy soha ilyet ne érjen meg senki és hogy az emberek szeressék egymást;