Az első interjú (2020.II.28.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(1) apja Štefan Podbehlý (1888), komjáti származású; anyja szül. Chrenková, Nagymányai születésű; heten voltak testvérek; az Engel féle majoron laktak, további negyven családdal, 4 km-re a Tótmegyertől;

(2) (4) a majoron keverten magyar és szlovák családok, nagyon jó volt az együtélés, nem volt konfliktus a nemzetiség végett; megtanultak magyarul, és a magyarok szlovákul; 1938-as magyar bevonulás – nem sok konkrétumot tud („Éljen Magyarország, éljen a haza“, nem voltak megijedve, hogy mi lesz);

(3) változás 1938 után – nem sok konkrétumra emlékszik, nem nagyon változott a helyzetük, talán cipők hiányára, de főleg a háború után volt hiány;

(5) a magyar csendőrök szigorúak voltak, de nem tud durva esetről;

(6) jó volt a szlovák-magyar viszony (kint a majorban); szülei tudtak magyarul; bent a faluban inkább csak olyan magyarok voltak, akik beházasodtak, ott se volt probléma;

(7) a major és az ottani kastély tulajdonosa egy zsidó család volt – Engel Elek Béla, felesége Zsuzsa, két lányuk volt, Katóka (16 éves korában meghalt) és Zsuzsi; a felesége inkább a budapesti lakásukon volt, Helena néni volt ott látogatóban is, ott dolgozott az unokanővére a háztartásban; jó volt a viszony az Engelék és a munkások között;

(8) az Engel család sorsáról nem tud a deportációk alatt és a háború után – állítólag még időben elmentek Budapestre;

(9) a háború után kollektivizálták a majort, ma már nem létezik belőle semmi;

(10) bent a faluban is voltak zsidó családok, üzletesek voltak, nem voltak ellentétek; Lénákék (Frank család), Icíkék (Grünhut család), Reiszék; volt egy imaházuk, ott lakott a rabbi; Helena néniken nem voltak zsidó osztálytársai;

(11) talán amikor megtudták, hogy viszik el a zsidókat, saját maguk mentek el, egyszercsak nem voltak, a falubeliek meg voltak lepődve, hogy nincsenek meg a zsidók; nem tudja, milyen hírek voltak, hogy hova mentek, vagy hova viszik őket;

(12) az ingatlanok – talán a községre maradtak, aztán valaki be is költöztek; ingóságok (bútor, felszerelés stb.) talán megmaradt azoknak, akik beköltöztek; nem tud olyanról, hogy eladták volna, vagy árverezték volna a dolgokat;

(13) Gelb Gejza, akit bújtatatk, végül agyonlőtték – nem hallott az esetről;

(14) ki jött haza a zsidókból – egy gyógyszerész, de aztán nem tudja hova elment;

(15) cigány családok – nem foglalkoztak semmivel, hanyagok voltak, a falu szélén laktak; a zenészek, akik jártak Tótmegyerre, nem tótmegyeriek voltak;

(16) az elemi iskola szlovák volt, 1938 után egy épületben a magyar osztályokkal; megtanult magyarul írni, olvasni; közepes tanuló volt; a tanítókra nem nagyon emlékszik;

(17) ha jól emlékszik, sziréna megszólat, féltek az átrepülő gépektől;

(18) Gabriela Viteková és lánya – bombázás áldozata lettek, nagy bombagödrök maradtak utánuk;

(19) Érsekúvár bombázása – csak áltolánosan, csak később látta a bombagödröket; amikor bombázás volt, pincébe mentek elbújni;

(20) Esztergomban/Párkánynánán szolgált a háború végén, hogy ne maradjon 1945 utáni magyar területen, hazament tehervonattal – a lánytestvérei jöttek utána;

(21) a család, ahol szolgált – püspöki birtoknak (Párkánynánán) az intézője és a felesége, nagyon jó dolga volt ott, jók voltak a gazdák, takarított, főzött, mosott; ott tanult meg jobban magyarul; az egy év alatt csak egyszer volt otthon látogatóban; ott élte át a légiriadókat, a rádió Fliegeralarmot mondott be, elbújtak a pincében; nem messze a faluban (Nánán) egy házra pottyant a bomba; a Duna hídat lerobbantották a németek, (német) pontonhídon ment haza;

(22) Helena Párkánynánán szolgált, a püspöki birtokon, ahol az intézőnek volt egy irodája, néha az asszonysággal átmentek Esztergomba, ahol nagy háza volt az intézőnek;

(23) Párkánynánán a házban voltak német tisztek is; az ottani harcokról nem tud, talán korábban elment onnan;

(24) a szovjetek után németek voltak elszállásolva a házban Párkánynánán, össze se lehetett az egyikeket a másikokkal hasonlítani, fura nép volt az orosz, nem konkretizálta;

(25) az asszonyok Nánán bújdostak az oroszok előt, Helena nem járt ki, nem is bújdosott; veszélyesek voltak az oroszok a nőkre; oroszok nem laktak a házon úgy, mint a németek;

(26) egy bomba esett szomszéd szerhára Nánán;

(27) otthon Tótmegyeren nem emlékezik az oroszokra – kint voltak a birtokon, lehet, hogy az végett;

(28) Šaňo Mach (Slovák állam -1939-45 – belügyminisztere Tótmegyeren született) – csak azt tudja, hogy jobb módú parasztcsaládból származott; az akkori Szlovák államot nem nagyon figyelték, mi történik ott;

(29) a Tótmegyeren múködő hadikórházról csak hallott;

(30) a magyar családok 1945 után is talán ott maradtak a majoron, de aztán lassan mindenki elment onnan és máshol épített; nem tudja, ki telepítettek-e magyar családokot a majorból;

(31) 40 év szocializmus – jobb lett volna nélkülük, nem mondott példát; kollektivizációról csak nagyon általánosan;

(32) az 1953-as pénzreformra nem emlékszik; Sztálin és Gottwald halálára se;

(33) 1968 – Dubček szimpatikus volt az embereknek; a szovjet megszállás