Az első interjú (2014.V.22.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(1) bemutatkozás, család és a foglalkozásuk;

(2) Ordódi Miklós fogadta a katonákat 1938-ban; a katonák egy nap pihentek és mentek tovább; 1938 után jól ment a gazdaság;

(3) nem volt levente; berukkolás Budapestre, huszárezredbe; aztán telefonista lett; 1941 áprílis – Délvidék elfoglalása; a szerbek ellenálltak, még Szabadka előtt egy falut felgyújtottak;

(4) egy szlovák faluban is el voltak szállásolva; Újvidéken egész szeptembereig voltak, ott a temetőből löttek; szeptemberben visszamentek Szabadkára;

(5) bevagonírozás az orosz frontra, a felszereléssel, és Galántán át ki Lengyelországba; 1942 áprílisáig volt Jugoszláviában;

(6) Kurszkban vagoníroztak ki, onnan lóháton tovább; Tyim városánál naga orosz ellenállás, ott gyalogsági harcban vett részt;

(7) június 26. – nagy magyar német áttörés egész a Donig; ötszáz foglyot ejtettek a magyarok – valakik gatyában ugráltak ki a bunkerből;

(8) eljutás a Donig, Dimitrijovka faluban telepedtek le; a bunker – kilencen voltak benne, egy százados, hat katona és két rádiós; egész januárig voltak, amikor visszavonultak; egyszer komp akart átjönni a Donon, de a magyarok tűz alá vették;

(9) Dimitrijovka faluban telepedtek le; a bunkertól kérte a gyalogság a tüzet;

(10) január 27-ig; két domb között jött a sok orosz tank; a sok orosz halottat látta távcsövön; visszavonulás térdig hóban;

(11) sítanfolyamon volt és aztán síléces század alakult; még az előtt megtanult sielni; a kiképzész decemberben kapták, nagy hidegben; egyszer egy dombról ereszkedett le;

(12) a visszavonulásnál a németek ellopták a sílécet, aztán egy háznál befogadták az civilek – másnap síléccelment tovább;

(13) a felfordult német autókról valami rum-félét talált; a németek kidobálták a magyarokat, vagy Laci bácsit ustorral ütötték, amikor kapaszkodott a szánkóhoz; házakat is felgyújtottak;

(14) decemberben bekecseket adtak; nem csizma volt, hanem bakancs; Fehéroroszország szélén lopták el megint a sílécet;

(15) milyen falukban volt 1942-ben; a malária – a sztarioszkoli kórház; a mozdonyállás Dimitriovkában; onnan mentek ide oda bvevetésre, de közelharcban csak Tyimnél volt;

(16) 1942 Szilveszterén megsemmisitették az orosz állást; azt a helyet, ahol kirakodtakm az oroszok nem tudták belőni;

(17) a Donon jöttek át kompon az oroszok, egy olasz tisztel megsemmisítették; megzöldült vizet ivott; Dimitrijevkában volt a fő szálásuk, ide oda mentek; Ivanovkán a hadosztályparancsnokság – lóháton, egy vad lovon ment;

(18) a német hídon át a Dnyeperen Kijevbe, elszállásolás;

(19) Kijev külvárosában; Koroszten, Orel; az új század összeállítása, egyik faluban elcserélte a karóráját ennivalóra; a ruhákat lefertőtlenítették; Kijevből falukra jutottak;

(20) haza Magyarországra – Szeged, Szabadka, aztán szabadságra haza; kb. kétszáz emberből 35-en tértek haza;

(21) otthon jó volt a helyzet, de féltek a háborútól; egy vers; a képeket nézzük;

(22) Szabadka, aztán egy hét szabadság, behívás, a csapata keresése; még egy csillagot adtak, akkor lett szakaszvezető;

(23) kiképzés páncélosoknak – azt mondták, hogy majd rádiós lesz a tankban; nem került abba az ezredbe, akiket kivittek, maradtak Magyarországon;

(24) a kiképzésröl – kézigranát dobálás célba, páncélököl – egy kiképzőtisztnek elvitte a lábát a tűz; a sapkán volt a halálfej;

(25) Pápán, Baba??? nevű faluban, Rigács nevű faluban, egészen Sopronmegyéig jutottak; összebeszélés a kollégákkal és megszöktek, a nyilasoknak azt mondták, hogy mennek a tűzvonalba, de egy tanyán kivetkőztek és bevárták az oroszokat;

(26) az első elfogás, órát kerestek, aztán elengedték; egy tiszthelyettes szüleinél lehetett volna, ameddig csak akar, de húsvétra otthon akart lenni;

(27) elindultak öten, Győr előtt elkapták, egy udvarba hajtották, aztán falukon keresztül egy majorba, ott kaptak egy kis bablevest;

(28) kétezres csoportokban Székesfehérvárra, Lujza szanatóriumba, az asszonyok élelmet hoztak; enni kaptak; ott magyarok voltak, de kint már keverve; a szőrzet levágása, aztán bevagonírozás;

(29) Szabadkán keresztül egészen Ramnicu Saratba – három kategóriára osztás; a szökött román hadifoglyok helyett civileket szedtek össze;

(30) a Fekete-tenger partján nyolcvanas orosz vagonba tették az embereket; egy lyuk volt a véce; egy hónapig mentek kifelé; kék zöld volt, mire megérkeztek; enni, kevés innivaló;

(31) egy megállásnál Oroszországban bejelentették a háború végét; Moszkván keresztül is mentek; egy állomáson egy sebesült orosz tiszt vizet hozott;

(32) Moszkvában egy nap megálló, aztán tovább, ott látott egy követ, amint rajta volt, hogy Európa/Ázsia, aztán még két hét Krasznauralszkig; egészen 1948-ig ott volt;

(33) először csak barakok voltak, de nem volt kerítés; az első hónapokban erdőírtás volt; végül lebontották a kerítést; konyhát és fürdőt építettek;

(34) ősszel jutottak ki a bányába, rézbánya volt, a bányászatról – fémekről, kénről; 1947-ig nyolc óravolt a munkaidő; tíznaponként egy szabadnap

(35) ennivaló – korpakása, nyáron csóványlevessel, reggelire apró tüskés halak; egy tanítóhoz járt oroszt tanulni; ujságokból is tanult;

(36) 1946 első hónapjaiban a bányamérnök kérdezte, ki tud oroszul, Laci bácsi jelentkezett, Voloďának hívta; még robbantani is megtanult;

(37) végig bányász volt; aztán egy orvosnak elpanaszkodta, hogy fáj a szíve, és akkor kint dolgozott építkezésen; a föld másfél méternél be volt fagyva- nagyon északon van, tovább nem megy a vasút;

(38) valami három bányában is volt; mindent csinált, robbantott és bányászott is; egy kontrola látta, hogy ketten vannak ott, de az egyik pihen, de mondták, hogy mindenki elfárad; aztán mondta, hogy mit kell csinálni és akkor hogy 150 százalék lesz, többet nem jött kontrolálni,m csak a sikta végén;

(39) 1947: Kolárovics, Takács – átlagteljesítmény 180 százalék; behívták a civil étekzdébe, ahol jó ennivaló volt;

(40) 1947-ben hat órára csökkent a munkaidő; mikor bányába kerültek, akkor megszünt az őrség, csak egy puskás öregember kisérte a foglyokat a bányába; volt baleset, hogy az áram agyonvágta; szökés – egy megszökött az erdőírtásról, de aztán elpakták;

(41) több nemzetiség volt ott; voltak oroszok, akiket német ruhába öltöztettek és a háború után a családjaikkal együtt táborba kerültek; a nemzetiségeket külön vitték; eleinte nem volt fűtés, első évben nem is volt váltóruha; ruhákat cseréltek emberekkel;

(42) hat órából kb. négy és felet dolgoztak (átoltözködés); a munkáról; egy nagy darab kő rászakadt a mérnökre, aki magyarázta, hogyan kell piszkálni a repedéseket, hogy lepottyanjanak; volt egy baleset robbanás alatt, nem értesítették az embereket; sok baleset volt, de voltak, akik végelgyengülésben haltak meg;

(43) aztán 1947-ben jött a komisszió, kategóriákra osztották – a háromszáz egészséges hordta a többinek az ennivalót; az öreg vezetést leváltották, az új ennivalót hozott;

(44) aztán már negyven deka helyett egy kiló kenyeret kaptak és a levesek is feljavultak; kb. a komisszió végett ment le nyolc óráról hat órára a munkaidő; kiabáltak az oroszok, büntetésképp „afrikába“ mentek dolgozni;

(45) amit írt, elkobozták hazajövetelkor; hazajövetelkor kilenc ember vizsgálta meg a foglyokat;

(46) a háborús notesz otthon volt; Borbála napján kicsúfoló verset írt, egy tiszt le akarta lőni, de aztán lefogták;

(47) mire kiértek Krasznauralszkba, két vagon megtelt halottakkal; oda egy hónap út, vissza meg tíz nap alatt Máramarosszigeten voltak;

(48) Máramarosszigeten feljavítás; a géppisztolyok becsomagolása papírba – nem volt fegyveres őr; június elején jöttek Uralból, július 26-án ért haza; Máramarosszigeten nem volt kivizsgálás;

(49) Debrecen – fürdetés, kikérdezés; Budapest, a civilek kikérdezték a foglyokat, nem e látták a rokonaikat; a vezető azt mondta Pesten, hogy ott maradhatnak Magyarországon; miket kérdeztek Debrecenben; nem fogtak ott senkit se; mikortól volt kommunista állam Magyarország;

(50) egyik kollégájának a testvére volt Pesten, ott volt három nap, aztán mentek Szobra, ott kihalgatták a rendőrök; Újvárban már várta a bátyja; otthon sírt az anyja örömében;

(51) Pálffy Istvánt megmentette – oroszok meglőtték, aztán a kórházbavitelkor lefagytak a lábai;

(52) az öccse kislányának halála alkalmából írt verset, orosz betűvel

(53) a partizánvadászat végéről – tizenkét partizán a mélybe ugrott, kettőt elfogtak, de azok is aztán ráugrottak az őrre – az egyiknek sikerült megszökni;

(54) később Jugoszláviában már lenyugodott a helyzet; az újvidéki vérengzésekről csak hallott; saját szemével látta a kivégzéseket;

(55) egy bagotai rendőr volt Szabadkán, rendőrséghez akart volna menni Laci bácsi, de nem akarták elengedni, mert morzézni tudott;

(56) mozézásról – Pestről kimentek és ott tartották a kapcsolatot – gyakorlat;

(57) a lovakról – az újoncokat ledobálta a ló; sielésről, később már olyan jó volt, hogy a tiszteket is tanította; a lovaglásról, szerette; Katica nevű lova volt; volt egy haraqpós ló is, az Ajak; egy embernek kiharapta a gyomrát; foglalkozás a lovakkal;

(58) a lovak kint a fronton – a visszavonuláskor lóhúst ettek; egyszer találat érte a lovat, lógulyást csináltak belőle;

(59) aki felbontotta a tartalék konzervát, azt felkötötték; egy katona ellopta Laci bácsinak a kenyerét – büntetést kapott; Kassát a németek bombázták; egy német Hitler ellen beszélt;

(60) a fronton nem emlékszik munkaszolgálatosokra; Szabadkán egy nagy épületben voltak zsidók bezárva és ott álltak őrt – bent vallatták a zsidókat a magyar detektívek; a hozzátartozóik enni küldtek be, de azt elkobozták; tízet fel is akasztottak;

(61) civil detektívek is jöttek és kérdezték, hogy nem e félnek; nem válaszolt, mikor volt ez az eset; az őrnagy azt mondta, hogy ne egyék a kiaggatott szalonnákat, vagy a bort, mert hogy meg lehet mérgezve;

(62) a Horthy Istvánról az a hír jött, hogy az előtti éjjel mulatott és erőszakkal fel akart repülni;

(63) a hadifoglyokat kivitték a kolhozba krumplit szedni, ami két hónap alatt nagyra nőt; civilekkel dolgoztak;

(64) fiatal asszony volt a mozdonyvezető a bányában, az anagyot liftel húzták fel, aztán kifordították a vagonba; sok kénsav keletkezett; a kiolvasztott anyagyot be kellett rakni a vagonokba;

(65) Kurszk után vonult az egész hadosztály, egyik kocsi ráment az aknára, sok sebesült volt; egyik katona, akinek letépte a lábát, fájlalta azt; nem szabadott senkinek se mozdulni, az aknaszedők lemérték a terepet és csak aztán mentek tovább;

(66) egyzer útközben az oroszok megtámadták a századot, aztán visszalőttek és kiűzték az oroszokat, még ott főt a köleskása; az ukránok kulturáltabbak voltak, mint a fehéroroszok;

(67) visszavonuláskor ételt kértek, sírt az asszony, hogy nincs neki ,mert elvitték a németek;

(68) az oroszok kiabáltak át a Donon, hogy idi suda; röpcédulát is szórtak, Rákosi aláírásával; volt, hogy csak negyven méterre voltak egymástól a magyarok és az oroszok; az oroszok hozták a vacsorát a gylogságuknak;

(69) a harcok – éjjel a torkolattüzeket nézte és stopperórával mérte és hívta a tüzérséget; egy szalmás kocsit lőttek;

(70) a horhosokból kibukkanó gépek támadtak meglepetésszerűen;

(71) a bunkerról és a berendezésről; tíz telefon volt ott, soskszor egyszerre csergett négy is; a kollégával váltakoztak, sielni is ki szokott menni;

(72) az ágyúk felrobbantak és síléces századot alakítottak; az erős támadásnál aztán visszavonultak; jó parancsnokuk volt, Miklós és Miklós napján verset írt neki; a vers a bunker cicájáról;

(73) a fogságban románul is megtanult valamit; észak Erdély visszacsatolásáról;

(74) 93 kilós volt, Jugoszláviában – jó koszt volt; egyszer kikötötték, mert kimentek, amikor nem szabadott volna, mert készültségben voltak, hogy mennek ki Oroszországba;

(75) Palicsfürdőn (Jugoszlávia) volt egy darabig, ott szolgálta ki a tiszteket mint pincér; aztán Újvidékre tették, ahol kb. szeptember elejéig volt;

(76) szeptember végén aztán Szabadkára mentek, nagyon szép fogadás volt; Újvidéken szolgálatban voltak; egy szlovák faluban is voltak (Kiszács); egy szerbnél is voltak, ott segítettek a gazdaságban, amikor elmentek onnan, pálinkát adtak; egy gyümölcskereskedőnél is voltak, aki odaadta az egyik szobáját;