A második interjú (2012.III.23.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(39) – 1938 – lelkesedés, meglepődtek, mert a csehszlovák hadsereg mechanizált volt, a magyar hadsereg meg trénszekerekkel jött; egy iskolaigazgató szónoklata a cseh oroszlánról + a Masaryk és a kecske ellése; a hadsereg feleszereltsége, a magyarok a csehszlovák seregben;

(40) – még egyszer a pénzváltásról; a magyar helyőrség, illetve a határvadászokról;

(41) – a leventézésről – a levente esete, akit az apja szállalni vitt szombaton és nem ment leventézni; a galántai leventeoktató, Adamec és a felpofozás; az 1940-es deáki országzászló avatása és a jobbra át; céllövészet, Arnold bácsi bal kezes volt, de csak jobb kézzel lehetett; mindenki leventézett, nem volt kivétel; leventézés Újvárban – még máig megvannak a kitüntetések;

(42) – a kivitel Németországba – még az 1930-asoknak is ki kellett volna menni, anyja csak Arnold bácsit engedte el; a három deáki levente transzport – az első decemberben, a harmadik azokból, akik a másikból megszöktek – nyugati fogságba kerültek; akik orosz fogságba estek – Varga Lacvi fiatal volt, de magas és 48-ig volt kint; az első csoport – a V2 kilövőnél Penemündében, vagy flakkosok;

(43) – Schönwald – 80 deáki és mások környékbeli falukból; a besovi kórházban torokgyulladással; szép laktanyákban voltak, a szigorú rendtartásról, a fehérbajszú őrmester szerette a gyerekeket; az éhség és az ennivaló – a kenyér, gemüse, krumpli – egyszerre adták oda az ennivalót délben; a civilek is rosszul éltek a „fácánkakas“ őrmester előadása Magyarország jővőjéről;

(44) – Magyarország belépése a háborúba – a Szőcs Orsolya néni esete, akinek a férje az első háborúban, fia a másikban halt meg rögtön az elején; nem mert senki se szólni, csendőrvilág volt – a peredi kommunistákról – május elseji felvonulásukról (még az első republika alatt), megdobálásukról; az agyonverett peredi – a peredieket ONCSA házakkal engesztelték ki; a deáki cigányságról és a csendőrségről; a csendőrök megtermettek voltak és az állam jól gondoskodott róluk – az erdélyi menekült káplán, Homoki hitoktató esete, aki 70 pengőt keresett, a csendőr viszont 220-at; Deákiról is voltak csendőrök;

(45) – a holokauszt Deákin – nincs személyes élménye, csak páran jöttek haza; Grünwald Pistát azzal vádolták a háború után, hogy a rabló oroszokkal rabolt – voltak ilyen szélhámosok; a zsidók vagyona a sellyei gettó felszámolása után – összeverekedtek rajta, Deákiról csak lehethogy tízen, tizenöten jöttek vissza; Vera néni a rákospalotai zsidó családról; a galántai polgári iskola osztálya és a Stern Tibi, aki angolul tanult; a deáki zsidók felemelkedése, Eigner, aki hitelbe adott, aztán búzában fizették le, ügyesek voltak a zsidók;

(46) – a magyarországi népek legjavának az elvesztése – a svábokról, akiket kitelepítettek és helyükre székelyek, vagy felvidéki kitelepítettek mentek; a szlovák tagozatba magyar gyerekek jártak, ne csak másokat hibáztassunk, nézzünk magunkra is; a magyaroknak bebeszélték, hogy uralkodó nép és hogy kultúrfölénye van, a magyar Nóbel díjasok főleg zsidók voltak, Ganz Ábrahám és a gyára a semmiből;

(47) – az út Németországba, a fűtőházban majdnem ott maradt; Drezdában osztották a sárga főzeléket, akkor még nem tudták megenni; az uránszurokérc eltévesztése szénnel Egerben; egy fürdőben Berlinben – a szárítás ventilátorral, ez újdonság volt;

(48) – Schönwaldban január végétől kb. áprílis huszadikáig, márciusban elvállt egy csoport, két deákit említett, korábban kerültek haza, nem tudja hol voltak; Schönwaldban – repülőgépek tologatása, árkok ásása; leventekiképzés folytatása, egy fiatal nyilas lelkesített Magyarország újraépítéséről – nem tudták, hogy néz az ki, megszakadt minden kapcsolat, Oroszországban már megtalálták őket, de Németben nem; fegyvereik már csak utolra voltak, a kórház után megkapta az egyenruhát; a cigányokat elválasztották – Kovács Ferkó civil ruháért tudott a konyháról ennivalóit szerezni; Recska gyerek és a Beszédes Feri büntetése krumplilopás miatt; az ukrán láger (ukránok, akik Volksdeutschoknak jelentkeztek) és a razziák (megbízhatatlanok voltak);

(49) – a pincében felrobbant gránát és az ukrán(?) szakács kivégzése – ez már az összeomláskor volt;

(50) – a német hadsereg mindent elvesztett, értelmetlenül hullott a nép; hogy nézett ki Reichsportfeld, Stüssensee – az utolsó napokban a félkarú, félszemű SS aki átment a Heerstrasse-n – az már a halált kereshette;

(51) – egy mozdonyvezető esete, akinek az első újvári bombázásban meghalt a családja;

(52) – a Szávicsibe érkező levélről és a családosok helyzetének átérzése, az akkori idők nehézségei és értelmetlenségei, otthon a jegyes világ, tizenöt évet elvették az életből;

(53) – a parancsnokokról (fácánkakas említve), hitlerjugendok is voltak, a leventézés folytatása német vezényszóra; fanatikusok nem nagyon voltak, csak esetleg az a kampós kezű, aki a halált kereste, ott velük inkább lógósok voltak;

(54) – Kopflockstrasse, áprílis huszadika után lehetett; a fehérbajszú őrmester jött, hogy Neuen felé lehet kimenni a gyűrűből – Brandenburgi kapu alatt, másnap délelőtt tízkor lefeküdtek egy barakban, aztán jött a parancs a visszamenetelre, visszamentek és akkor jutottak Stüssenseehez, Reichsportfeldben, ott járt az S-Bahn – ez egy héttel áprílis 30/május 1 előtt volt; [kétszer is próbálkoztak?: egy héttel 30-ka előtt és 30-án is?]

(55) a ló levágásáról a Stössensee partján – Tóth Józskának vittek ebédet (befejezést lásd tovább); a Glockenturmstrasse, Heerstrasse, Angeburgstrasse – egy páncélos volt ott mozdulatlanul napokig – Szarka Andris és Bende Győzi halála a gödörben, a tank rálőtt a dombra és betemette őket; Seffer Misit véletlenül egy tiszt lőtte le; Tóth Józska halála – amikor enni vittek neki (kb. a lóhúsból) – ezt a Varga Laci mondta; ezek után este tízkor összeszedődés és menet Spandauig, ez után kezdődött a nehéz május elseje – de a jó kondíció sokat segített, Laci bácsi sokat tornáztatta a gyerekeket; éjféltáji őrségben – jött a motorkán az őrmester és kereste Immerreichet, azt mondta, hogy Neuen felé tiszta az út;

(56) – az ellátás és az étkezés Rüdersdorfban, német gemüsék voltak ott is, állítólagos békahúst is ettek; tisztálkodás Rüdersdorfban – lehetett, mert víz volt; egyszer mentek onnan dolgozni, vasgolyókat kellett talicskázni Straussbergben, egy fiókcementgyárban, a cement gyártásáról, straussbergi állomásról mentek Posenba;

(57) – az aprószegről, amivel a bakancsot talpalta Posenban; A Lévai tizedes úr benne volt a stábban(?) (a láger vezetőség, lásd 71) – az NKVD negyven kérdése és az emberek kérdezése és szűrése; a két zászlós – a Wagner (a lágerparancsnok Szávicsiben) és egy gazember(?), Wagner nem törődött semmivel, de nem ilyeneket kerestek, hanem például olyanokat, akik partizánvadászaton voltak – a partizánvadászatokról, leéggett falukról, egy illetőnek három gyereke volt, de csak egy volt a sajátja, a másik kettőnek egy kiégetett faluban vesztet a szülei;

(58) – kenyér vételezésnél Posenban nem lehetett lopni – a húspince említése, minden ennivalót megettek;

(59) – egyszer késeket akart eladni egy faluban, az úton belesüuppedt egy tőzeggödörbe; végül a néni nem akarta a késeket és visszament a lágerba, ez 1947 őszén volt, ha ott marad a gödörbe, soha senki nem tudja, hova tűnt el; a Königstiger tankok a mocsárban; Luninec, nem Luminec – a helyi elnevezésekről;

A 3. interjú (2012.III.26.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(60) – az elválás és újratalálkozás Lacival, kétfeléválasztás Luninecban, Bresztlitovszk, Orel, Gomel, Gancevicsi, Baranovics – az útvonal;

(61) – július 29 – Posenból, Brestlitovszkon át Baranovicsba, ahol tíz nap karantén és az után a ruházat elkobzása, akkor még nem sejtették, hogy milyen lesz a tél; szeptember 5. – 1000 ember szétválasztása – szakma, vagy nem szakma, 520 (szakember, vagy aki annak vallotta magát) maradt Baranovicsban – ebből az 520-ból tizenketten magyarok – a többit Ivanovóba vitték, kolhozi munkára; Baranovics város, legtöbbje le volt égve;

(62) – Kazsóki Pista brigádjai Baranovicsban – a nácselnyíknak egy fa kerítést építettek, de aztán ez megszűnt; a gáterfűrészen hárman; aztán a sztrojdvor mentek építeni (csak említve), Baranovicsban óriási vasútállomások voltak, a német szakembereket családostul szálították Szovjetúnióba, mindent fel kellett építeni, ezért kellett annyi sok hadifogoly;

(63) – épült egy csarnok, az egyes szakember csoportok kiválasztása – a magyarok asztalosnak jelentkeztek és zsindelyt gyártottak egy primitív eszközzel; depóépítés (fűtőházépítés), a tégla falakra ment a tetőszerkezet, amit a földön csináltak meg; hegesztés csupasz dróttal, elektróda nélkül; stukatór felverése a plafonra szegek nélkül, csak dróttal; a fák kirakása a vagonokból, nagyon nehéz volt, akkor fagyott meg a lába úja; az őszi esők, bújás a munka elől – az őrparancsnok vaspálcával verte a foglyokat, de azért fiatal volt, és mutatta, hogy ha más is bírja, akkor ő is, aztán télen jöttek a rövidebb napok és a kevesebb munka; a német gyerek, aki elhagyta magát és meghalt;

(64) – a népitélet – a gyerek, aki ellopta a kenyeret, meg volt verve és másnap meghalt, a szőrmók emberek, nem nagyon volt borotválás, csak néha; az ennivaló nem volt, inni nem volt probléma, a káposzta a hatalmas betonkádakban – a káposzta evése só nélkül, a hasmenés kezdete – az orvos nem tudott segíteni, csak esetleg faszénnel, ami nem nagyon segített; apróságokon múlt sok minden, nem lehetett tudni, minek köszönhette valaki azt, hogy megmaradt;

(65) – a németek tekintélytiszteletéről, de a magyarok is voltak ilyenek – a másik zászlósúr; a tizedes pék tekintélye – minél keletebbre megyünk annál nagyobb a tekintélytisztelet – mint fiatalok nem voltak olyan tekintélytisztelők és éppen ezért volt kiválogatva Kalpenyicán a száz ember Szávicsiba;

(66) – a Beliuszról, aki saját zsebére dolgozott, a húsz ember nem oficiálisan volt, a Szimeonról, a tatár főhadnagyról; a Stadtkommandóban huszadikként – röviden még egyszer elmondta;

(67) – az őrök és az őrzés – négy megfigyelő torony, reflektorokkal; Béla Jozska szökéseiről; találkozás Szávicsiben a többi „ötszázzal“ akik Ivanovóban voltak, a Feri esete, aki ugyan ott volt hadifogságban, ahol megszálló volt; az ivanovói lágerban – a kaszálás magas normái – Novák kikötése a mocsár szélén; Ivanovóból a Szereda is Szávicsibe jött;

(68) – a garnizonban festette a lelkesítő feliratokat – Arisztol, a keletszibériai őr, aki négy éve nem volt otthon, mert csak tíz napra kapott volna szabadságot – az őröknek se volt nagyon jó a helyzetük; az ütés, amit Arisztol adott, amikor ugrott a teherautó; nem mindenki egyformán dolgozta fel a fogságot – a fiatalság felfoghatta, hogy neki még aránylag könnyebb, de a családosok… – a reumás győri bácsi, aki állandóan jajgatott;

(69) – a könnyebség Potyeprovón Zsigalov szavai után, de ez politika is lehetett, május elsejei ajándékcsomag, Novomisben megnyerték a november hetedikei munkaversenyt; favágás Potyeprovón – jó munka volt, de veszélyes is lehetett, egy fogoly esete, akit agyoncsapott a kidőlő fa Ivanovóban; a probléma az volt, hogy csak kijelölt fákat vágtak ki, meg kellett gondolni, hogyan, mert akkor egymásba gabajodtak a fák – tél volt, báránybőrbundákat adtak;

(70) – a Béla Józska harmadik szökése 1947 karácsonya előtt, és találkozás a Kárpátok előtt az úton haza 1948 áprílisában;

(71) – amiért jó volt a kiválasztottaknak a olajgyárban – kenyeret még pluszban megsütötték olajban – Arnold bácsi nem volt;

(72) – hasmenés a káposztától, a ritka leves – buris, a konyhai személyzet a haveroknak adta a sűrűt, de mikor kivitték az ebédet, ott már igazságosan osztották – a teáról, ami nem is tea volt; a tizedik nap se volt munka nélkül, de csak ilyen takarítást csináltak a lágerban; a rühességet átvészelte, magától múlt el, az nem volt halálos;

(73) – bűnözők nem voltak, csak hadifoglyok, esetleg az a szász ember, aki agyonverte a gyereket, de az se volt elítélt, ott mind hadifoglyok voltak; a Szereda családját Vinnyicában kiírtották, ezért volt olyan kegyetlen;

(74) – az internált kárpátaljaiakról 1946 őszén, a dobronyiak – Miska, aki egy vödör krumplit megevett, az „önkéntes“ – otthon is maradhatott volna, a kárpátaljaiak kivitele;

(75) – nem tudja mi lett a betegekkel a grazsgyanszkiban, nap közben vitték el őket, a tizenkét magyar egymást tartotta számon, Arnold bácsinak volt a legnagyobb baja a lábával; a tizenkettő aztán később elkallódott – példák, az első tél volt a legdöntőbb, legtöbben vesztek oda, aztán a többi tél már nem volt olyan;

(76) – a kárpátaljaiak Szávicsiben, a lovasok voltak az arisztokrácia – nagyon babonásak voltak – a Nagy Feri bácsi Ungvárról, akinek nem lehetett ellentmondani; a lovak az első télen megdögültek – egy német, André, aki értett a lovakhoz – tinktúrát csinált tintaceruzából; Szabó Dezső és Triumf nevű román sakkjátszái, amik veszekedéssel végződtek;

(77) – Mészáros Imre, aki maláriában szenvedett, nem volt kinin, az orvos nem tudott semmit se csinálni; a vérmérgezés és a hipermangán „kúra“ 1947 nyarán;

(78) – a krumplibunkerban válogatni voltak a krumplit; Volkovicba 1946 májusába érkeztek; a helyzet változása 1946 februárjában – új NKVD tiszt, fürdés – a Waldlagerban németek voltak – húsvét körül a repülőtéri lágerbe; a repülőtéri lágerban poroszos fegyelem – Németország fejlettségéről – a német katonáknak meg kellett lenni a jogosítványnak – a grazsnyanszki lágerban nem volt az a poroszos fegyelem, mint a repülőtériben; május elsején mentek Volkovicba, a Szabó bácsi, a csendes juhász már nem ment oda;

(79) – „szkoro domoj“-ból Volkovicba mentek, krumplit ültettek a vásonál, nem volt semmi nagy felhajtás május elsején, mint itt az ötvenes években – két pasas az udvart söpörte, mozaikok, szalmazsákok és vánkusok – lehet, hogy propagandaláger volt – az osztrákok az osztrák magyar bajor monarchiáról beszéltek; a téglagyári munkába járt, az ottani őrtől féltek, nagy vas botja volt; vasúthoz is jártak munkába, egyszer lesiklott a pályáról a vagon – minden olyan félig romló állapotban volt, a vezetőségnek a helye se volt biztos; egy vasárnapi nap – mikor a kórházban volt operáció után (akkor üzent Budapestre Johann, hogy él) – azt mondták, hogy mennek haza, és akkor egy Studebaker vitte őket befelé az országba;

(80) – megérkezés Kalpenyicára, a talicskás románok; Gyurka szakaszparancsnok és a bunkó bátyja, az Andris – az öt köbméter norma helyett négy köbmétert csinált naponta, összeveszekedett a főnőkkel, kb ezért kereült a száz számkivetettek közé; a görög katolikus szeminarista, akiről sokk rosszat hallott (csak említve) – benne volt a stábba, és azok ellen nem szólhatott senki; az értelmiségiek – Wagner ügyvéd úr, tisztelték – akkor már festett, de csak pár napig volt ez, hogy nem kellett kimenni az útépítésre; a Sopron környéki Pali, aki februárban árulta az újkrumplit – háború alatt jelentkezett a hunyadiakhoz; a debreceni találkozás Palival;

(81) – futbalozás Volkovicban, mint kapus volt – azért tudot rossz lábbal – az ápoló vitamin drazsét adott; a vezetőséggel nem találkoztak, az őrök Volkovicban ugyan olyanok voltak, mint máshol, Szávicsiben kivételes esetben amikor a garnizonvban volt, akkor beszélgetett – a tolmács Pistával járt ki néha, még órát is javított (csak említve); műfogakat csinált Szabó Dezsőnek, a vicces gyereknek; Nyíri bácsi az öreg kovács, aki forrasztott, cinezett minden nélkül – Arnold bácsi cilindereket csinált viharlámpákba; a lovak megdögültek – hús a konyhára – milyen ennivalókat kellett hogy kapjanak – a fehérliszt, amiből Derkács felesége szerint étvágygerjesztőt kellett volna csinálni, de 1947 husvétjára granatírmars lett belőle – az orosz nép julián naptárt használta;

(82) – a Berlin-Moszkva út csinálása – Kalpenyicán, Szávicsiben, Potyeprovóban, Novomisben, Potyeprovóban – felüljárót csináltak; Szávicsi – a mocsár betöltése, de nem a tervek szerint – felesleges munka volt egész nyáron;

(83) – Kalpenyicán rossz volt az ennivaló – magyarok között volt, de mégsem a maguk között – amikor a száz embert kiválasztották; a száz kiválasztott ember mind magyar volt; a fogorvos 1946/1947 telén volt; mit írt hazulról az anyja – csak húsz szót írhattak;

(84) – Derkács a normák végett vehette le az adag felét – nem tudja, hogy zsebre e tett valamit, de ha igen, akkor megbüntették, ott nem volt probléma 5-10 évet kapni;

(85) – Szávicsiből Novomisbe 1947 szeptember első napjaiban – a csonthegy, vasúti felüljáró építése; a két aradi – Miska és Marci – nem tudni, hogyan tudták meg róluk – berukkoltak, és Leningrádba kellett volna nekik menni, de már akkor vonult vissza a sereg, Berlinben kapták el őket – meg volt lepve, amikor magyar tisztet látott, a román tiszthez képest szegényesen nézett ki;

(86) – a máramarosszigeti lágerról; 1948 március közepén Lesznájára jutottak – az régi láger volt, még az első világháború alatt is – hadifogolytemető 70 ezer halottal, azt rendezték; a lesznájai kórház nagy volt – ott tolták el az Ottót is a tejinjekcióval, nem tudja mire volt az;

(87) – a Tóth Karcsiról, akivel a csapi állomáson találkoztak újra – kárpátaljai, málenkij robo áldozat volt, fogságban szakaszparancsnok, a kárpátaljaiakat 47 júniusában engedték el;

(88) –  a szoci alatt nem volt semmi probléma a múltja végett, még a nyugdíjba is beszámították az ottani ledolgozott éveket; a szovjet (orosz) hírszerzésről, a háborús bűnösök megtalálásáról, a két aradi gyerekről, aki SS volt; a gulágról, valakik húsz évet is letöltöttek, ez még nyaralásból is sok lenne, egy szökevény hazajutott és Budapesten kapták el – Béla Józska szökése említve;

(89) – a levél az öccsétől – hazajövetel, szabadjegy beszerzése; az út haza egy albári bácsival, egy ember felvásárolta a forintokat, Szobnál átmentek a határon; a katonák lekapcsolták Párkányban és kivizsgálták, az albári bácsival beszélgetett; találkozás a kalauzzal, aki nem csinált problémát – az albári bácsit elirányította; Deákin már tudták, hogy jön, és elejbe jöttek – találkozás az édesanyjával az újvári kórházban;

(90) – nem tudtak a deportálásról, Igaz szóban olvastak róla – Horváth Andris és Kiss Papp Albin; az utolsó napokban az írnoknál, Kiss Tibinél elintézte, hogy a címe Budapesten legyen – felsorakoztatás, búcsúztatás (Zsigalov?) – tíz embernek ott kellett még maradni – az idős bácsi összecsuklott; Váci Pali az eladott kabát miatt maradt, a lágeré volt – ottan röpködtek az itéletek; menet az állomásra – este egy tiszt dzsippel jött és a felvidékieket elválasztotta az anyaországiaktól; Branovicsban még hozzájuk kapcsoltak volt foglyokat – az útvonal hazafele – a felvidékiek Malackára jutottak, de három hét után ők is hazakerültek; Máramarossziget és Debrecen;

A 4. interjú (2012.V.26.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(91) – röviden a peredi eseményekről; Magyarország és Trianon, irredentizmus;

(92) – leventefoglalkozások, gyakorlatok, leventeoktatók, segédleventeoktatók, kiválasztott gyereket díszszakaszt csináltak; egyenruha nem volt – csak sapka, fa puskáik voltak, céllövészet, lövölde; a leventefoglalkozás elméleti része, nem nagyon hagyott emléket benne, voltak az ünnepek, a történelem tanításáról;

(93) – Galántán 1940/41 telén; polgáriban 1938-tól 1941-ig; az újvári tanonciskola;

(94) – a munka az uradalomnál, már 1940 nyarán kezdte;

(95) – Újvár másik bombázása – akkor is ott volt; Galántán 1944 november klözepéig volt, aztán megint bejárt a tanműhelybe; Szuromi Laci bácsi – síkiképző volt a hadsereg számára 1943-ben, 1943-ban – pofont kapott tőle az elfelejtett templomi igazolás végett;

(96) a harmadik leventecsoport – azok voltak, akik meglógtak, aztán kb. jan. 15., 20-án vitték ki őket, velük nem találkoztak, nem tudja hol voltak;

(97) Görlitzben nem talált vissza majdnem – voltak, akik az úton írták az állomás neveket, belekerültek mások is (Kohlen, Abort);

(98) Schönwaldban nyolcvanan lehettek, de nem biztos a szám, 30-40 deáki, akire vissza tudna emlékezni, de volt olyan, hogy csak akkor tudta meg, hogy kint van, amikor már ott voltak;

(99) jan. 20. körül érkeztek Schönwaldba, március elején, közepén vittek el egy csoportot, kb. áprílis huszadikán indultak el, Falkensee, rengeteg sok autó, onnan nem tudja hogyan jutott vissza Berlinbe;

(100) nem tudja, mi lett a cigányokkal, akkor választották külön őket, mikor kórházban volt, náluk cserélte a civil ruhát krumplira; Sch¸onwald az tényleg erdő volt, sötétben mehettek;

(101) nem tudja, hol loptak a Recska gyerek, meg a Beszédes Feri; az ukrán láger – nem tudja, miért voltak ott razziák, a borbély műhelyben is voltak ukránok;

(102) Tiergarten, Kopflockstrasse, Falkensee, Heerstrasse, Neuen felé (ez kb. ápr. 25.), Glocketurmstrasse, evés betonbunkerokban, Reichsportfeld, nem messze volt az olimpiai stadion, oda mentek vételezni a Varga Laciék;

(103) Heerstrassen 30-ig voltak, három négy napig voltak ott; fehérbajszú altiszt, mintakatona, ő mondta, hogy Neuen felé tiszta az út, ez a Kopflockstrassén volt – nem ő volt Immerreich hadnagy, az átszökött az oroszokhoz;

(104) a fehérbajszú a hadnagyot kereste, Neuen felé szabad az út – elindultak, Brandenburgi kapu, marinénik cirkáltak, tízkor visszafordították és vissza a városba, Stüssenseehez (ott vágták le a lovat), a Heerstrassen mentek ki és vissza is;

(105) a Tóth, Bende, Szarka gyerek már a neueni út után haltak meg, Seffer Misi halála;

(106) a futballabdát május 1-én találták, Spandau határán volt, francia hadifogoly tábor, ott találtak cukrot mazsolával; áprílis 30. – tizenegy órakor éjjel jött a parancs – ott egy páncélos volt kilőve, egy bőrruhás feküdt előtte;

(107) Nagy Fricit Spandauban látta utolra, a híd átmászása után – lövöldözés, nem tudott visszalőni, besült a puskája, de nem dobta el, ez május elsején délelőtt volt; a fegyverek eldobása, találkozás Varga Lacival, május 1., dél körül, aztán kerteken keresztül mentek, már akkor teljes összeomlás volt, mindenki menekülni akart;

(108) vadonat új rohamlöveg, a gyereket taszigáílták panzerfaustal, ez egy villának az udvarán volt; ez után volt a sok halott az első világháborús ruhában, akkor talált a Laci puskát – az előtt, mielőtt beértek a faluba, ahol a Lacival találkoztak, az előtt volt az az út, ahol a fák le voltak kaszabolva;

(109) Uzsovics Vilit akkor látta utolra, május 1-én – lehethogy csak lázálom volt, amikor adogatta a Vili a kenyeret a szekérről – akkor veszítette el őtet, amikor Lacival találkozott, a hátizsák megakadása, Vili akasztotta le, lefutottak egy villához, akkor veszítette el;

(110) Schönwaldból Falkenseebe indultak, egy vasúti átjárón mentek át, ott égett egy tank, egy vasútas házba mentek be és akkor volt az eset, amikor felrobbant egy tojásgránát és kivégezték az ukrán szakácst;

(111) negyedikén esett fogságba – május 2., egy legelőn ébredtek – az előtt még este az erdőben Lacit elütötte az autó, másnap reggel a legelőn ébredtek, lasztovicskák keringtek;

(112) negyedikén – a kastélynál, ahol beszédett mondott a tiszt; aztán elindultak egy egyenes úton és ott fogták el az oroszok;

(113) Rüdersdorf – az állomás volt Straussberg, csak egyszer volt ott, amikor kihajtották;

(114) június vége felé mehettek ki Posenba; Lévai tizedes úr – jó kedélyű magas volt, számon tartotta a magyarokat; színelőadások, rögtönzések Posenban;

(115) Posen – szabad ég alatt, azt már korábban is használták tábornak, felirat a vécében – podľa čistoty záchoda poznáš kultúru národa – aki elhagyta magát, nem tisztálkodott, azon már csak a szerencse segíthetett;

(116) Luninecban csak az állomáson szortírozták, a baranovicsi lágerek Bobrujszkhoz tartoztak szervezetileg – egyszer vételezni kellett volna (Szávicsiben volt akkor), de nem mentek;

(117) a két hetes út, a végén nem tudtak talpra állni, egy kifolyó volt a véce, a zsíros kajától hasmenés volt; megérkezés, kiugrottak és összecsuklottak, orvosi vizit, bevitel a grazsgyanszkiba, vitték ki a polgári személyeket;

(118) élősködők – a poloskákról;

(119) decemberben volt fakommandón – a krumplibunker baleset karácsony körül volt – az úja nem fagyott lke teljesen;

(120) waldláger, erdei láger – csak egyszer voltak ott, fürödni akartak, de nem lett belőle semmi – leht, hogy szabotálták az ottani németek; repülőtéri láger, a tizenhármas, Baranovics, február tizenhét, Beliusz leváltása – kijártak a városba, ott volt a virágvasárnap;

(121) át a tizenhármasba, a repülőtéri – a poroszos fegyelem; május elsején Volkovicba, a propaganda lágerba;

(122) Rontó Józska – üvegcsiszoló volt;

(123) Mányoki – motorbiciklikhez értett nagyon; Wagner zászló mint vezető;

(124) a nagydobronyiak deportálása, az asszonyok Stary Samborig kisérték és ott bevagonírozták őket – a boriszovi láger, ahol az előtt partizánok voltak;

(125) a szeminarista, akit nagyon megvertek a partizánlágerban, aztán ott volt a többi kárpátaljaival is, azoktól tanulták meg a krumplisütést a konzervdobozokban;

(126) Győri bácsi, akinek reumája volt; Misó, az „önkéntes“;

(127) Mészáros Imre, aki maláriás volt, a másik volt az Anti, ott volt a földbirtokos is, akinél szolgáltak mint béresek;

(128) Temesvári Pista – a hentes gyerek, akit megválasztottak szakácsnak, Muha Lajcsi, a gyenge gyerek és a haverja, akit megvertek, mert odaadta neki a részét; Rápolti Jozska;

(129) Lesznaja – ott csak akkor dolgoztak, mikor az első világháborús sírokat rendezték;

(130) egy vekkert javított, a Kazsóki Pistával kiment, és ott káposztát kapott enni; ezt a kimenést vidéken megcsinálhatta (az öt százaléka a foglyoknak), városban már nem;

(131) Szabó Dezső, akinek Szávicsiben csinált műfogakat; Kiss Tibi a lesznajai táborban írta át a papírokat, hogy Magyarországra megy – mint festőt ismerte, de az nem volt kivételezett poszt;

(132) Lesznáján fogtak ott tíz ember, köztük Váci Palit is; a felvidékieket kint az állomáson – még egy utolsó motozást csináltak, akkor elszedték az összes levelet, amit az anyjától kapott;

(133) május 4-én jutott Pestre, ott a népjóléti minisztériumban intézkedtek, szabadjegyet kaptak – találkozóik is voltak; a hadifoglyoknak meg kellett csinálni az egyoldali rágóképességet; ott került véletlen egybe egy társával, értelmiségi gyerekkel – a Berényi ügyről;

Az 5. interjú (2015.IV.21.) átírva, segédlet ez idáig nem készült hozzá;

A 6. interjú (2015.VI.26.) átírva, segédlet ez idáig nem készült hozzá;

A 7. interjú (2015.VI.26.) átírva, segédlet ez idáig nem készült hozzá;

A 8. interjú (2015.VI.30.) átírva, segédlet ez idáig nem készült hozzá;

A 9. interjú (2015.X.8.) átírva, segédlet ez idáig nem készült hozzá;

A 10. interjú (2017.VII.12.) ez idág nem lett átírva;

A 11. interjú (2017.IX.1.) ez idág nem lett átírva;

A 12. interjú (2018.I.30.) ez idág nem lett átírva;

A 13. interjú (2018.V.31.) ez idág nem lett átírva;