Az első interjú (2013.XI.205.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(1) a család, mostohaapa, a nagybácsi közbelépése; Meszlényi Zoltán püspök, aki Mindszenti utódja volt;

(2) a nagybácsi volt a családfenttartó; a komáromi templomról; a vagyon elment; Meszlényi Ilona, akivel nevelkedett;

(3) Meszlényi Pál, aki a pesti Emke kávézó főpincére volt; Seffer Rózsa; a bérkocsi üzlet; a nagybácsi korai halála, nehezebbre fordult a helyzet;

(4) jan. 18. – jelentkezni kellett, de nem ment a vonat; 19-én indultak Németországba; megtetvesedés; 250-300 fős szerelvény lehetett, komáromiak, várpalotaiak;

(5) három napi élelem és vételezés – kenyér, mű méz, sajt; Hegyeshalomon szenet vételeztek; rések a padlóban, kis dolgot lehetett végezni;

(6) a gyengébb idegzetű fiúval úgy szórakoztak, hogy tükör fényével ki tudták csalogatni az ajtóhoz;

(7) a határ átlépése Hegyeshalomnál; Kaufbeuren, hadiröptér; hótiprás a leszállópályán; egy lökhajtásos gép lezuhant, a németek nem engedték megnézni; Hitler fegyvereiről, amit a dokumentumfilmekben látott;

(8) a hangárokban aludtak; két német orvos elosztotta a leventéket; sok légiriadó, a közeli erdőbve mentek, ahol kék róka telep volt; két sorba állítottak, felöltözés; hótipráson kívül kézigránátdobás, flakk ágyúk;

(9) gyenge koszt; sok tetű, felhójagosodott a bőr, de kötszerekkel kordában tudta tartani;

(10) Morvaország(?) bejárása; Eger; Würtzburg, ami le volt bombázva, de rend volt; bojongás;

(11) Münster, végállomás; az előtt még Frankfurtban; Frankfurtban riadó volt és óvóhelyre mentek; egy halott volt; még mindíg egyben voltak;

(12) Münsterben egy nagy bombázásba mentek bele; egy gyerek édes sört hozott; találkozás egy magyar katonai szerelvénnyel; zöldborsófőzelék; az élelem –répa, krumpli – beszerzése és megpirítása a kályhán;

(13) Münsterben február végén, március elején voltak, már tavaszodott, mikor jött a parancs, hogy vissza Kafbeurenba; agymosás – a négerek, akik emberevők voltak; naponta ötven kilométert is mentek; egy darabig együtt volt a csapat, magyar tisztekkel mentek, de aztán szétszakadtak;

(14) a 250-300 ember elosztása Kaufbeurenben – egyik Csehország (Eger) felé ment, a másik Münsternek;

(15) gyaloglás Münster után – a vasalt talpú vadászbakancs elkopott; egy lengyel fiútól egy bakancsot cserélt óráért;

(16) a csoportokra szakadás után már nem volt élelmezés; egyszer német teherautóról kenyeret dobáltak le;

(17) az amerikaiak utolérték a csapatot, az Ardenekből jöttek; a leventék voltak a hátvédek; az út mellett el voltak dobálva a cuccok – preszburs, ruhák;

(18) az amerikaiak Michelbachban kapták el, az amerikaiak úgy jöttek, mint a hajtóvadázsatnál, a Sherman gépfegyverezett, akkor adták meg magukat; civilben voltak, nem kaptak egyenruhát;

(19) másfél hétig gyalogoltak Michelbachig; márciusban kapták jutottak fogságba; naponta ötven kilométer, de később már nem bírtak annyit menni;

(20) Michelbachban a parasztoknak a stokedlin volt kenyér, tej és vaj, és nem lopták el;

(21) a német nyelvet megértette; lekváros kenyérrel kínálták a németek; az amerikaiak felzavarták a leventéket a padlásra, mert azt hitték, hogy SS gyerekek; civilben voltak;

(22) egy állomásról mentek vételezni (Kaufbeuer és Münster között) – Csémi Nándor, aki a többiekkel kiképezve volt, egyenruhában; Csémi Nándor szerencsétlen halála, már otthon;

(23) a lekváros fandli; egy kivetkőzött SS gyerek, akit bújtattak és egypár nap után eltűnt; az úton visszafelé/Marburg fele(?), egy kis falun keresztül, egy tank majdnem elgyúrta, de egy német elrántotta; sok náció volt ott, fenéken rúgták;

(24) Michelbachban, az amerikaiakkal való első találkozás után – a fegyverek leadása, és a folyóba dobálása – este kihalászták a fegyvereket; az éjszaka alatt tankról tankra mentek és azt mondták, hogy Hungáriából vannak, azt értették az amerikaiak, hogy hungry és adtak enni; több magyar volt az amerikai hadseregben;

(25) a viszketegség a lábon, Michelbachból kórházba került; Schneller család volt a paraszt; 1986-ban kiment meglátogatni őket; egy magyarországi ismerőse kint volt Frankfurtban a háború után;

(26) az öreg paraszt, és a két gyerek; a német kórházban, négy hétig, a névnapján is (ápr. 12-én); a három társának mondta, hogy várják meg őtet a parasztnál;

(27) áprílis 12 után nem sokkal hazaengedték; a kötszereket újra használták, gombolyítás; a tripperesek (gonorheások); egy orosz árulkodott, hogy állítólag vakarózik – de közben titokban ette a lopott kenyeret;

(28) vissza a paraszthoz, már otthon volt az ember is, azt mondta, hogy Magyarországon rosszak az utak; a három komáromi haver már nem volt ott; a másik parasztnál is voltak magyar fiúk;

(29) egyedül a parasztnál; a kórház előtt az istálóbal laktak, aztán az istáló fölötti szobában; az ukrán gyerek, aki felrobbant; Marburgban volt a nagyváradi magyar hadikórház;

(30) kronológia – áprílis közepén jött vissza a paraszthoz, kb. egy hónapot volt ott, és a nagyváradi kórházban még augusztus 6-án (Hirosima) ott volt; a kórházban rögtönn ot fogták; akkor már arasznyi buza volt;

(31) sticlizés, hentergőtövis; a szarvasbika támadása;

(32) Marburgban egészségügyi levente lett, a kórházi személyzet;

(33) vételezés az amerikai raktárban, a dinneres doboz, jó ellátás;

(34) az amerikai katonák rendesek voltak, a négerek őrülten vezettek; frotír törülklözőket , ruhákat hozott haza;

(35) kérdezték, hogy ki akar hazamenni és ki maradni; a magyar kórház után gyűjtőtábor volt, Marburghoz közel;

(36) vételezés az amerikaiakkal, a sterilizálni valók hordása, egy másik kórházban valami próbababát látott;

(37) egyszer futott le a dombról, hanyattvágódott és elállt a légzése;

(38) az orvosok jóindulatúaka voltak; a szakács szeredi volt, annak hozott haza levelet; az amerikai tiszteket meg szokták néha hívni ebédre; az amaerikaik őrült sofőrködése; az amerikai katona Kassára ment a rokonokhoz, az vitte a levelet haza;

(39) egyik komáromi fiú azt mondta Gyula bácsi szüleinek, hogy meghalt; egy naplója is volt, de a lánya kidobta;

(40) kb. őszig volt a kórházban, aztán aki haza akart menni, annak gyűjtőlágerba kellett menni; a magyar amerikaiakkal tudtak komunikálni; mindenkiről fényképet csináltattak, regisztrálva lettek; a gyűjtőlágerba ősszel jutottak, Klostermettenbe;

(41) Klostermetten, állítólag járási székhely; egy amerikai kérdezte, hogy nem e akar kimenni – de még a kórházban egy katonától (az akcentusáról tudta, hogy komáromi) megtudta, hogy a komáromi állomás környéke szét volt bombázva; a klostermetteni német lágerparancsnok is örökbe fogadta volna az elesett fia helyett;

(42) úgy döntött, hogy hazamegy és a helyzet szerint otthon marad, vagy visszamegy; az amerikaiak kisérték a szerelvényt; Pokingban elvittek egy zongorást az oroszok;

(43) Klostermettenben kb. egy hónapig volt, aztán szélnek eresztették; autókkal elvitték Frankfurtig, ott új ruhát kaptak; a zsidó nő, aki elvitte ruharaktárba;

(44) egy bakancs lecserélése óráért egy lengyellel, még az „névnapi“ kórházban; szilveszter napján jutott haza;

(45) a második tábor Poking volt, sokféle náció volt ottan; hasmenést kaptak; sátrakban voltak elszállásolva; egy evangélikus pap kikérdezte őket és összeszedte az igazolványokat;

(46) Pokingban a bevagonírozás előtt adtak három napi élelmet; Bécsben egy hétig megálltak; nem csak leventék voltak, hanem nők is például; Bécs után nem volt megálló; egy gyerek megmondta az otthoniaknak, hogy hazajött Gyula bácsi;

(47) az állomás másik felén szállt le és hazament; végül otthon maradt, pedig a parasztnál is ott maradhatott volna;

(48) a leventézés a polgári alatt – az iskola előtt egy órával volt; a leventeoktató még tyúkólat is takarítatott velük;

(49) a magyar csendőrségről – durvák voltak; a család foglalkozásáról; egyszer nem mentek iskolába, meglátták a csendőrők és aztán a rendőrök jöttek értük;