Az első interjú (2014.III.26.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(1) bemutatkozás; család; az apja az első világháborúban, rögtön az elején fogságba esett; cseh kórházzal Vlagyivosztokba jutottak, onnan hajóval haza;

(2) az anyjáról; a bátyja korábban tudott Németországból hazajönni és önként ment Csehországba;

(3) az apja pereskedett az urasággal, mert a feleségét nem fizették ki; a kereskedési engedély kiváltása; az eset a piros fehér zöld fésüvel;

(4) falusi tehetségmentési akció – szerdahelyi gimnáziumba jutott a hatodik osztálytól;

(5) a kolonisták Balázsfára 1928-ban jöttek, 1938 után elmentek, és Zoli bácsiék kaptak ott földet – bank adott kölcsönt, 1945 után elszedték;

(6) röviden a hazajövetelről – Balázsfáról Udvarnokba, az anyja eltévesztette a bátyjával;

(7) a cseh és morva kolonisták 48 órát kaptak, hogy elmenjenek; három szlovák család maradt; a Prokop legionár volt, magyar határon túl lődözött;

(8) a cselédek nem kaptak földet; az apja megszervezte a szocialista pártot, 1938 feljelentették, hogy kommunista volt;

(9) a Hronec úrt kérte az apja, hogy ne menjen el, de elment; erdélyi menekültek laktak a kolonista házakban; 1942-ig haszonbérbe adták a kolonista földeket;

(10) a pesti mérnökök, akik szétmérték a földeket 1942-ben, náluk laktak, ettek; az apja nem akart kolonista házat, de aztán rábeszélték;

(11) a mérnökök elküldték üzletbe, a visszajárót odaadták; a pengőről – jó pénz volt; a mérnökök jól megfizették a vendéglátást;

(12) a csendőrök az udvarukon intézték az ügyeket; egy nappal a bevonulás előtt Szerdahelyen voltak – esett az eső és akkor csak a Bartosík jött meg;

(13) másnap vonultak Balázsfán keresztül a magyar csapatok Galánta felé, a katonák lyukas pénzeket adtak;

(14) a régi balázsfai bíró áthozta a magyar zászlót a monarchia idejéből; a cseh csendőrők jöttek elbúcsúzni a bíróktól;

(15) a költöző kolonistákat letámadták a kürtiek, sírva jöttek panaszkodni, az apja küldött fogdmeg embereket a kolonisták védelmére és telefonált a csendőröknek Szerdahelyen;

(16) a cseh csendőrök jöttek elbúcsúzni; a kürtiek haragudtak az apjára; a zsidó kocsmáros asszony 20 emberrel aláíratta azt, hogy 1921-ben kommunista volt az apja – nem lett elitélve;

(17) földet kaptak, egymáson segítettek; katolikus diákotthonba járt, a papokról, azoknak voltak diákrokonai, akik itt folytatták a gimnáziumot; 1944 őszén hazajött; az apja és a bátyja berukkoltak;

(18) Németország után – inasiskolába felvették volna, ha reszlovakizál; deportálás Csehországba;

(19) Kosúton hattól hatig volt a munka, Balázsfán napkelettől napnyugatig – három napszámos hatkor ment haza;

(20) a napszámosokra kihívták a csendőrőket;

(21) a csendőr, akit agyoncsaptak és a követ engedtek rá, amit az útra használtak; a szolga, aki lemetélte a gyöplűt bőr végett;

(22) az eset, amikor ráeresztették a gyanusított lábára a puskatust;

(23) az oláhciágányok kukoricával lopták a tyúkokat; a halottkém, aki ellopta a bödöny zsírt; nem féltek tőlük, mert a kártevőkre mentek;

(24) a deportáláskor bosszúból a az ő bútoraira rakatták a másik deportált cuccait;

(25) kolonista házak Balázsfa kolónián, vitézek akarták, kettő kapott is; azelőtti ház az anyai nagyanyáé volt, az anyjának nyolc testvére volt, pörültek végette;

(26) balázsfai zsidók – Berliner (magtáros), Steklerék (kocsmárosnő) – a Berliner szalonnát evett Zoli bácsiéknál és a Steklerné meglepte; a Steklerné lopott holmikat is felvásárolt; a Stekler testvére volt a Berliner feleségének

(27) egyszer aratni mentek aratni a Steklerékhez és a kis Zoli bácsit ott hagyták magára, elkezdett bőgni;

(28) a szalonna és Berliner ügy befejezése; Berliner csendes ember volt; a sakter járt a tyúkokat levágni;

(29) a zsidókat elvitték, nem tudja mikor, de akkor már kolónián laktak; a kolonisták visszavették a földjeiket, de aztán eladták, nem álltak be a JRD-be, mert a szolgájuk volt a főnök; még az uraságon volt a zsidó könyvelő;

(30) a magyarok bejövetele előtt eltört a keze, Pozsonyban volt kórházban – nem tudta rendesen használni aztán se;

(31) a katonaság a Csehországi deportálás után – hidász volt, Püspökinél 48 perc alatt építettek pontonhidat a Čepička és Široký ment át rajta;

(32) Major Tamás, Široký haverja, képviselte a cselédeket; Zoli bácsi apja testvérének a felesége – a kommunista tüntetésen felbíztatták, hogy kiabáljon, gyerekkel a kezén és becsukták – a sziciális újságban belekerült a fényképe, ahogy a börtönben van;

(33) találkozás a volt tanárral, az mondta, hogy egy mácsédi katona (Mácsédi) van ott a családjával és azok Braunschweigba akarnak menni; a tanár elmondta, milyen a magyarok helyzete Csehszlovákiában;

(34) a mácsédi tiszt visszajött, és két hét mulva elmentek Immendorfba – a csehszlovák irodából kijött a mácsédi és ignorálta;

(35) az irodában – szlovák és morva, a szlovák tudott magyarul – azt mondta, hogy elviszik haza, ha ki lesz a transzport, Zoli bácsi mondta, hogy telefonáljanak haza, hogy jóban ovlt a kolonistákkal;

(36) azt mondta, hogy elmegy az angol parancsnokságra, de végül nem ment, mert a szlovák megigérte, hogy elviszik haza;

(37) az iroda fölötti szobába került, három ember volt, szudétanémetek, akik csehnek jelentkeztek, nem beszélt velük két hétig, a két hétre nagyon nem emlékszik;

(38) két hét múlva a vonat elindult; egy máseteről is beszélt, nem tudni, mi hova tartozik – Essenben megállt a vonat és zsidók azt mondták, hogy SS-kel nem mennek;

(39) Cheben megállt a vonat, a szudétanémetek beszéltek ottani németekkel, másnapra eltüntek, és elvitték a pokrócot is; magyarok is voltak a vonaton, érsekújvár környékiek

(40) Pilsen, félretolták a vonatot egy félreeső lágerba, névsorokat olvastak fel, két részre osztották az embereket – az egyik csoportot elvitték fegyveres őrök; háromszor is behívták kihallgatásra;

(41) Prága, a prágaikat elvitték, a többi ment a Masarykovo nádražíra, ment haza, csak ketten voltak a vagonban, az eső beesett az ablakon és vizes lett;

(42) Pozsony, főállomás, papírért mentek, találkozott a mácsédi családdal; a csendőrök a mácsédiaknak nézték a csomagjaikat;

(43) Zoli bácsinak todtista ruhája volt és csendesen elvitte és ott hagyta az asszonyok között, mert azt hitte, hogy a Todt az halálszervezet;

(44) behívták az emeletre, ahol papírt adtak a magyarul tudó szlovák hivatalnokok, egy megkérdezt, hogy ők e írták ki a vagonra, hogy Szibéria vagy halál;

(45) Hanoverben (Elséből mentek oda csavarogni) a jugoszlávok megkéselték egymást, egyik Tito párti volt, a másik királypárti; először a győztes állomok embereit vitték haza;

(46) amikor lengyelekkel voltak, mindent kaptak – abba a táborba Lajtai Laci vitte el, háromszáz kilométert mentek vonaton, ütközőn; Mindenen keresztül mentek oda, Münsterben átaludtak egy bunkerben;

(47) a hivatalnok odaadta a papírt és elment a kisállomásra, egy bögellői emberrel találkozott, aki azt mondta, hogy ott a környéken nem voltak harcok; a kisállomáson az eladó nem tudta megtalálni a Balázsfát, mérges volt;

(48) a vonaton találkozott két ortodox zsidóval; Szerdahelyen csak szlovák feliratok voltak; leszállásnál találkozott Horváth Irénkével, az mondta, hiogy udvarnokon vanna a szülők; behívták enni, aztán egy szénás kocsival ment Udvarnokra;

(49) hazajött, az anyja aztr hitte, hogy az Imre bátyja jött meg; másnap reggel felkelt, és nyugodt volt, mindegy volt, hogy bérlakásban;

(50) a nyilasok és a haszonlesésük; az után jelentek meg, hogy lemondott Horthy; gimnáziumban, éppen a székesfehérvári tanítója óraján – már nem az iskolaszolga csöngetett, hanem a lánya, már nyilas karszalag, karlendítés – a tanár azt mondta, hogy befellegzett; a zsidókat gettóba raták, egy család beküldött a Stekleréknak kenyeret;

(51) a megszállás után kezdődtek a bombázások; a pincében rejtőztek Szerdahelyen, pap imádkozott, a strand környékét bombázták; aztán a földeken volt, amikor leesett egy benzines tartály;

(52) Pódafán volt a nyilasoknak nagy szervezetük, azok vitték ki a leventéket; az anyja nem tudta elintézni Győrben, hogy engedjék el;

(53) a csendőröket kihívták a tartályhoz; a bátyja már akkor katona volt; a repülők repcédulát szórtak le;

(54) Németországban a front elől mentek, fegyver nélkül – Ungarische SS zögling, felesketés Hitlerre;

(55) kidobolták, hogy mikor kell jelentkezni, Hering lovaival mentek ki; csak ketten mentek Győrbe, a többiek a Bodakon állomásozó katonákkal mentek ki; a nyilas szülök a saját gyerekeiket mentették, közben az volt, hogy a leventéket Szibéria elől viszik ki Németországba; magas politikáról;

(56) Győrbe kocsival, hetvenhat leventét egy vagonba, februárban volt ez; milyen falukból szedték össze a leventéket;

(57) milyen falukból szedték össze a leventéket; az Oros Gyuri Győrben átállt az alistaiakhoz; a felszálásnál mindenki tolakodott, hogy ne az ajtóhoz jusson;

(58) Hegyeshalomot bombázták, szerencsére előtte leállították a vonatot; a vagonban az ajtóhoz jutott, ahol huzat volt, egy hétig mentek, a szeme könnyezett; az anyja nem tudta elintézni, hogy maradjon otthon; levelezőlapra azt írta, hogy disznó nyilasok;

(59) légiriadó volt Győrben, szétfutottak, nem szökött meg, sajnálta a csomagját is, ami a vonatban volt;

(60) egy hétig mentek. Wurzenban kötöttek ki; olasz katopnák is voltak ott; ruhát adtak; az otthoni bakancsot eldobta, a nagy katonai bakancs rossz volt; Prágában megállt a vonat, akinek dohánya volt, az elcserélte kiflire, párkyra;

(61) a vicc a két magyarról, aki az agrárpárti gyűlésre ment Prágába – horký párky, Horthy párti;

(62) dohányért mindenfélét adtak; Németországban sondermischungot adtak; már fogságban – 26 márkát kaptak; Elsében szivart is, elszédültek;

(63) Wurzenban darált lóhúst kaptak; három hétig voltak Wurzenban; egyszer ellopta a társa a kenyeret; a légiriadók, nem messze volt Drezda, Lipcse; fésűt vett, de el kellett dobnia;

(64) Bier mit Schuss és az üvegcsizma, amiből nem lehetett rendesen inni;

(65) Wurzenban minden nap légiriadó volt – végén már nem is járt ki; egy nyilas varrta magának fel a magasabb rangjelzést; soktól elkérték a pengőket; Zoli bácsi vécépapírnak használta;

(66) Wurzenban egy mankós német megkérdezte, milyen az a sapka a fején – gimnazista sapka volt – csodálkozott, hogy Magyarországon van gimi, azt hitte, hogy csak Speck, Wein und mit Pferd;

(67) Recklinghausenban amerikai cigarettára (az UNRRAcsomnagban volt) gyújtottak a villamosban; ott varattak ruhát maguknak abból, amit a svájciak küldtek; alengyelek befogadták a magyarokat, nagy pajtában aludtak; az ismerőse vitte el Dorstenba; autók hozták a ruhát Svájcból, amit aztán átszabtak a szabóval;

(68) villamoson Recklinghausenba, a parasztok kapával mentek; ipari vidék volt, szén dombok; direkt rágyújtottak a cigarettára, hogy húzzák az ottaniak agyát; kérdezték, hogy kik – ungarische so wie zigeuner, erre egy magyarországi pofont adott az öregnek;

(69) az első találkozás az amerikaiakkal Eimében – fehér ruhadarabokkal a kezükben mentek az amerikai tankokhoz; az ukránok, franciák a tankra ugráltak örömükben; a franciák elindultak haza; egy sváb gyerek mutatta térképen az amerikaiaknak, hogy magyarországiak – Budapestre azt mondták, hogy yes, Bukarest;

(70) Wurzenban mindíg riadók voltak, aztán Halleba mentek, ahol egy kis fenyőfaligetbe értek, ahonnan a paraszt kiűzte, aztán lefeküdt, elkezdett esni az eső, elázott, egy barakba ment, és befeküdt az üvegvatába; aztán vonattal Magdeburgon keresztül Güterslohba;

(71) Gütersloh, nagy tábor; hogyan jutottak oda – sorrrend;

(72) éjfélkor értek Güterslohba, már látszottak a front villogásai, Hamm városánál volt a front; egyszercsak sztalin gyertya gyulladt fel és támadtak a vadászgépek, felmentek a temetőbe és ott is lődözték; aztán elcsendesült a dolog és lementek, voltak ott valami lapostetejű épületek és ott elaludt;

(73) másnap a légiharcok – egy cikk cakkos bunkerba akart lemenni, de nem engedték oda; egy fa mögé bújt a légicsaták elől; aztán lenyugodott a helyzet és visszament, összeszedett spulnikat; reggel szét volt bombázva a cérnagyár

(74) az eset, amikor a kisállomást bombázták –  feküdt a földön és géppuskáztak, a flakkok meg lőtték a gépeket; égett az állomás;

(75) közel volt a front, a könnyű tankok vonultak vissza; a Haptman meggondolta magát(?);

(76) áprílis 1., húsvét, egyik parasztnál cukorrépa volt, azon feküdtek, de a gazda vigyázott rá; ez Eime előtt volt;

(77) német tisztek – hauptmann és öt öreg osztrák katona; Helpupban már ki voltak téve a fehér rongyok – egyszercsak magyar nótával jöttek a nyilasok; egyszer erdőben voltak a nyilasokkal és azok ették a sült birkát;

(78) Lettébe került (a Lajtai vitte oda), öt falubelivel volt ott; a parasztottak unnrás csomagokért tejet kaptak; milyen ennivalókat csináltak az unrrás csomnagokból; a lenygelek jószívűek voltak; Lajtai Laciról és családjáról;

(79) Frédi bácsi fogságnak hívta azt, amikor amerikai kézre jutottak, Zoli bácsi felszabadulásnak;

(80) mindíg civil lágerokban volt, kórházban fél évig, úgy hívták, hogy Szultáne Pataszi; az angolok vitték Lettéből kórházba, mert éjjel nem tudott a szíve miatt aludni és járkált; a kórházban is lengyelekkel volt, angol felügyeletű kórház volt; babákat csináltak, lefestette a kórházat és kiállították; az isten piros ruhában(?);

(81) lengyelekkel volt, azok már hat éve ott voltak, egy meg is halt asztmában; szeptembertől márciusig volt ott; szívértágulást állapítottak meg; manduláját vették ki, és azóta rossz a hangja, akkor karácsonykor nem ehetett kirántott halat; a kórház kolostorban volt; amerikai tisztek látogatták meg a kórházat;

(82) angol és amerikai kézen is volt, felosztották a zónákat; az amerikaiak nem vigyáztak rájuk, mehettek ide oda; a háromezer ukrán, aki Kanadába akart menni – amikor az orosz tisztek jöttek értük, megdobálták öket – ez Dorstenban volt;

(83) páncélos nadrága és pilótacsizmája volt; az angolok se törődtek, de ott szigorúbb volt a helyzet; az amerikaiaktól cigarettát kértek; az amerikaiak fuckin german-t mondtak, úgy szidták a németeket; how do you do, how are you, go home – ezek ragadtak rá;