Az első interjú (2014.VII.23.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(1) rövid bemutatkozás; kivitel gyalog Egerig; élelmezés az úton – krumplilopás;

(2) Egerből Znojmó melletti faluba, orosz hadifoglyokkal lövészárkokat ástak; kevés ennivaló, nehézt munka; magyar felügyelet alatt; ez addig ment, míg fogságba nem esett; a magyarok durvák voltak;

(3) a pajtákból lesték a harcokat, kegyetlen volt; az idősebbek mondták, hogy feladták a falut, ki is tűzték a csehszlovák zászlót, de a németek addig lőtték, míg vissza nem vették;

(4) 1918 után a várkonyi birtokot szétdarabolták és kolonistáknak adták, 1938 után visszakapta a tulajdonos; a huszárezredes  oda menekítette a ménesét; ismeretségben volt a birtokosokkal;

(5) hunyadista fiúk vitték el Laci bácsit, a huszárezredes kimentette a menetből; nagypénteken mindenkit összeszedtek és Albárra vittek, Dévénynél lépték át a határt; Cheb és onnan Znojmo;

(6) Znojmó környékén orosz foglyokkal ástak lővészárkokat, az orosz gépek nem géppuskázták meg; odébb már lövöldöztek;

(7) orosz fogság – a csehek rögtön beavatkoztak, igértek ennivalót, de aztán mondták, hogy menjenek el minél hamarabb, mert az oroszok hullaeltakarításra fogták volna be a leventéket;

(8) egy idősebb magyar állandóan hajtotta a gyerekeket, hogy minél hamarabb legyenek otthon, addig, míg le nem nyugszik a helyzet és mindenki fog ragaszkodni a foglyokhoz;

(9) Kúty-ig gyalog, ott a vasutasok megsajnálták és Pozsonyig elvitték a gyerekeket és az egyik gőzős elvitte Pozsonyba, éjjel érkeztek; másnap gyalog haza;

(10) Chebben volt az elosztás; Znojmóban kétfelé váltak az emberek, keletre és nyugatra, idős emberek azt mondták, hogy ne legyenek kalandvágyók, ott maradtak Znojmóban; akik nyugatra mentek, később jöttek haza, de jobb sorsuk volt; az úton nem volt mit enniük;

(11) Chebik kb. tíz tizenöt nyékvárkonyi jutott; a transzport, miből kivette a huszárezredes – sokkal többen mentek; 1928-tól idősebb korosztály a huszárokhoz(?) ment;

(12) a galántai csendőrökhez lettek osztva, akik Znojmóban voltak; de akkor már káosz volt;

(13) 1938 – lelkesedés; de az előtt nem akarták elszlovákosítani, iskolában is keveset tanultak szlovákul; a szint jobb volt mint Magyarországon; 1938 után stagnáció – példa, nem volt rizsa; nem volt bicikligumi; bérmálásra fatalpú cipőt kapott;

(14) volt diadalkapu is; később a betonútra – Beneš volt az apátok…; kolonisták is voltak; nem az a fontos, kihez tartozunk, hanem hogyan élünk;

(15) egyszer egy német nem adott vizet a kútból; Chebig és onnan vissza Znojmóig nem voltak födél alatt; egy rokon gyerekkel takaródzott; eltetvesedtek;

(16) öreg orosz ledobott kenyeret; egy német tiszt megverte Laci bácsit, mert azt hitte, hogy vécézni ment a kertbe;

(17) Břeclavban – az úton Kútynak – orosz behúzta egy kenyér rakodáshoz, elkezdett bőgni és az orosz adott egy kenyeret; a német kulturáltabb, specisebb, de az orosznak nagyobb a szíve; mit kellett megélni fiatalon, Németországba elmenni, mikor alíg volt a szomszéd faluban;

(18) Albáron már sok repülő röpködött; Laci bácsi haza akart menni;

(19) a ló beleesett a tankcsapdába; a tisztek kiabáltak, hogy aki aznap nem megy át a Kiskárpátokon, lelövik; alíg volt valamiük;

(20) egész idő alatt a bátyjával volt, egy darabig jobban bírta a dolgokat, de aztán Znojmónál már teljesen tönkrement, egy darabig vitte, azt mondta, hogy hagyja ott; ha gondolkodott volna, akkor valakit a helyiekből megkér, hogy fogadja be;

(21) Znojmó környékén csak savanyú uborkát adtak; lopott vajat, meg krumplit, odaadta egy fiatalasszonynak, hogy csinálja meg, de az odaadta a két kisgyerekének; szenvedés volt;

(22) kokastollas csendőröktől mindenki félt, az utcán kikerülte őket; nem voltak betörések; a cigányokkal mezítláb tapostatták szét a tüzet;

(23) zsidó család Nyéken; a morva telepesek elmentek, és egy Gelb nevű kapta meg; kettő család volt, amikor eldeportálták a zsidókat;

(24) a kolonisták nagyobb részt morvák voltak, egy galgóci szlovák is volt, szépen beszélt magyarul; az anyja Pozsonban született, nevelkedett, 1920-ban jött haza; a nemzetiségekről – szlovákok, magyarok, németek;

(25) a kolonistáknak kitörték az ablakait pár nappal az 1938-as magyar bejövetel előtt, elvittek szerszámokat is;

(26) a kolonista gyerekekkel nőt föl, jó viszonyban; lucázni, mendikálni mentek és a morvák adtak kalbászt meg mindent; háború után egy részük visszajött, nem volt harag;

(27) az apja baloldali érzelmű volt, 1917-ben látta a forradalmat, földosztást; otthon aztán ezt hajtogatta, és várta az oroszokat;

(28) 1946-ban kitelepítették Csehországba a családot; kirgizekkel találkoztak, akik kiszöktek nyugatra;

(29) állami birtokon voltak 2 és negyed évig; akik magángazdákhoz kerültek, rossz sorsuk volt; középszlovákiáról is voltak ott családok;

(30) az apja szokott mesélni az 1. világháborúról, de nem nagyon emlékszik; a fehérekkel harcolt, de látta a földosztást; nem várta azt, hogy háború után háborús bűnösnek nyilvánítsák; azt mondta a gyerekeknek, hogy semmiféle pártba ne lépjenek;

(31) nem tudja pontosan, hogy jutott haza; de volt a magyar vörös hadseregben is; fiatalon rukkolt be, a háború végén;