Az első interjú (2018.V.22.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(1) család, bátyjai; apja vasútnál; gazdálkodás;

(2) iskola 1945-ig;

(3) kiskétvágköze bombázására nem emlékszik; bunker;

(4) magyar és német katonákra nem emlékszik; egy tank volt itt az utolsó napon; a pontonhídra emlékszik, a töltésről látták (akkor még nem volt minden bukros)

(5) a töltés másik felén orosz ágyúk voltak felállítva – nem lőttek; orosz garázdálkodásról nem tud;

(6) az apja reszlovakizált, nem lettek kideportálva;

(7) iskolák 1945 után – Dobruckiék házán lakott egy szlovák tanítónő, Paula; aztán Sellyére járt;

(8) a  bátyjai Pozsonyban voltak inasok; még három tetsvére volt, kiskoriukban meghaltak;

(9) apja az első világháborúban;

(10) az 1947-es viharról – két vihart is említ;

(11) libák őrzése;

(12) az anyja Pozsonyba ment árulni libát;

(13) az apja beállt a JRD-be, nem tud nyomásról;

(14) kertészet – bolgár kertész, András;

(15) a szülei kiálltak a JRD-ből 1956 körül; Pikler Kati néni, a hadiözvegy Pikler Gellért után;

(16) pallóci dűlöben mértek ki földet a szüleinek; nem tud róla, hogy rossz föld lett volna; negyed hektár tagföldet kaptak;

(17) a kertészetről – miket termeltek, húsz asszony volt, meg néhány férfi; az öntözés megoldása; hol volt a kertészet; egy út ment a közepén;

(18) 1956 – az anyja testvére és az unokatestvére ott élt Pesten, felhívták;

(19) 1968 – teherautókat látott; Pityi bácsi bent volt az MNV-én;

(20) az idősebbik bátyja készültségben volt, hogy viszik ki mint leventét; Csaplár háromszoris jött; nem tudja mi lett a Csaplárral;

(21) az apja tancsapdát ásta;

(22) Tóth Karcsi bácsi mesélt a csépléskor, de nem a fogságról, hanem a Margitkáról; a cséplésről, már akkor, amikor géppel arattak; Morovics Bözsi nénivel voltak jó kolléganők;

(23) Hosszúfalura jártak ladikkal búcsúba;