Az interjú (2014.VIII.23.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(1) bemutatkozás; apja jegyző volt, egy német paraszt család fogadta örökbe; 1938-ban jöttek Ekecsre Ekecs-Búcsúháza pusztáról;

(2) röviden a történtekről azu elhurcolástól a hadifogságig – Győr, Wurzen, Gardelegen, Hannover, Bielefeld, Güttersloh; a vége felé csapatcsendőrök elkapták, de aztán fogságba kerültek;

(3) február 17-én mentek el Győrbe (vagy Győrből?); valami isfjúsági otthon félében voltak, meg is tetvesedtek; 92 ekecsi ment ki, 1926-1930-as korosztályok; 1600 levente volt a szerelvényben; kb. egy hétig voltak Győrben; a nyilas nem vette figyelembe az apja által szerzett kivételező levelet;

(4) bevagonírozás – negyven vagon, negyven levente mindegykben; egy somorja környéki fiúért odajött az anyja és felugrott a vonatra, már csak kint Németországban derült ki, hogy Hegyeshalomi lígiriadó közben elszöktek;

(5) Lundenburban (Břeclavban) kiöntötték a tejeslevest, amit adtak; Wurzenbe mentek, mert Egerben nek fogadtak több leventét; 1957-ben volt Lipcsében a vásárban;

(6) Wurzenben levetkőztették a leventéket és megvizsgálták, még a sérvesek is jók voltak; Imre bácsit kiválasztották őrvezuetőnek, mert németül tudott valamit;

(7) ábécé sorrendben sorakoztatták fel mesztelenül, a nővérek nevettek, a Halász Béltá megcsiklandozták és elugrott és felborította a papírokat, amik a tiszt kezében voltak; a vizsálat rendben találta, aztán lezuhanyoztak és le lettek fertőtlenítve porral; később sokan nemjelentkeztek fürdésre, fertőtlenítésre;

(8) a ruhákat is fertőtlenítették; Német Pistára, aki kicsi volt, nagy volt a köpeny, levágták bicskával, de kilógott a zsebe;

(9) másnap eskütétel volt – utánozni kellett a tolmácsok után, „isten negem úgy segítsen“ helyett „isten engem hazasegítsen“; eskü után masíroztak, és a tisztek agyonnevették a Német Pistit, egyik odament hozzá, és begombolta a felső gombot;

(10) másnapra a szájhős nyilasok eltűntek, még az előtt mondták, hogy „apátok eldobták a fegyvert, hogy ti fiatalok, csodafegyverrel meg lesz nyerve a háború stb.

(11) a városokban éhség volt, onnan jöttek az emberek vidékre; 1948-ban volt vége a jegyrendszernek; hetente ötven gramm hús; egy asszony Dexheimbe jött, mert Mainzban kibombázták, kétszeres hadiözvegy volt három félárva gyerekkel;

(12) a fogolytáborból való szökés után munkát kerestek; még a visszavonulás alatt kiitták a tejeskannákból a tejet; megláttott egy nénit, aki kapuból jött kis kis káréval, amin srót volt, munkára kérdezett; az orosz hadifoglyok sorsa otthon Oroszországban, Wiegeléknél is volt egy ukrán nő, de nem tudott vele kontaktusba lépni; húsz évig nem jöhetett haza, mert „fasisztabarátnak“ mondták;

(13) mert németül tudott, a Wiegelékhez került, a másik kettő máshova; ennivalót kapott, szőlőben dolgozott; a néni a vallására kérdezte, mert nagy katolikus volt;

(14) otthon a szülei nem tudtak róla; Bogár Józsi kaszálás közben megsérette a lábát és a mainzi kórháhba került, onnan eleresztették egy papírral, ami nem ért sokat, de mentek a Bélával haza; még aznap, amikor elindultak, még egyszer kérdezték, nem e akar jönni haza; a Wiegelék rábeszélték, hogy télen maradjon ott;

(15) Béla és a Józska útja haza – Worms, Mannheim, Bodeni tó melletti Ravensport(?) – internáló tábor, egy évig voltak ott; aztán hazaküldték öket, a Keleti pályaudvaron várt az Elvíra, de nem jött haza Imre bácsi;

(16) csak hosszú idő után kapott levelet otthonról, a haverjai vitték haza a címet; nem volt lehetőség írni, mert nem volt Németország és Csehszlovákia között postaforgalom; a Wiegel nénio argentínai nagybátyján és Vatikánon keresztül sem sikerült; aztán egy ideig magyar leveleket nem engedtek át;

(17) leveleztek, aztán később telefonáltak; a Wiegelék után átvette a gazdaaságot, felvirágoztatta; csak 1965-ben sikerült eljönni – a csehszlovák állam felajánlotta, hogy állja az utiköltséget, ha a vagyonnal hazajön;

(18) Wurzen – a komolyabb németek már tudták, hogy itt a vég; Wurzenból vonattal Gardelegenbe – alaki kiképzés; a beöltöztetés után Ung SS dögcédulát kaptak, aztán egy mosonmagyaróvári katona azt mondta, hogy dobják el;

(19) Wurzenból Gardelegenbe aztán tovább Hannoveren át Bielefeld és végül Güttersloh; Gütterslohban a többiek veszekedtek; ki kellett volna söpörni a törmeléket, de nem volt már ellátás, ezért káromkodtak a magyar leventék;

(20) két katona jött Imre bácsiért, mert tudott németül – egy másik gyerekkel az állomásra vitték, egy szerelvény végén flakkok voltak felállítva, svábok kezelték, a leventéknek kellet volna lenni a segélyszemélyzetnek;

(21) tíz perc után a flakkoknál támadás, kilőtték a mozdonyt; a két ágyúkezelő leugrott a flakkról és eltűnt;

(22) visszafutottak a városba, már sok ember volt ott – katonák, foglyok; másnap húsz hoszonöt ekecsi elment és Lage an der Lippe faluban szétosztódtak, mert úgy könnyebb volt koldulni; hárman a Józsival és a Bélával egy parasztasszonyhoz mentek be és enni kaptak;

(23) ez után egy tábori csendőr elkapta őket és elvitte egy kaszárnyába, másnap egy osztrák katonára voltak bízva, akinek Hamelnba kellett volna elkisérnie, de azt mondta, hogy nem mennek oda, mert már vége a háborúnak; egy faluban leállt beszélgetni egy fiatal nővel,  aztán már nem látták;

(24) másnap találkoztak magyar tüzérekkel, a hadnagy azt mondta, hogy dobják el az SS dögcédulát és besorakozhatnak a magyarok közé, mert német egyenruhában voltak;

(25) Gross Berkel falunál jöttek az amerikai páncélosok, a hídat felrobbantották előttük, elkezdődött a lövöldözés a dekungba ugráltak, valakik a transzformátor házba, de azt belőtték és kiszöktek onnan az emberek és aztán az árokban imádkoztak;

(26) aztán aznap éjjel egy pajtában aludtak, eldobálták a fegyvereket; másnap reggel két dzsippel jöttek az amerikaiak, azt mondta nekik a hadnagy, hogy ők munka alakulat voltak; csak hatan jutottak fogságba (három ekecsi és három másik elfogott magyar), Lage an der Lippe-ben válltak el egymástól; aztán elvitték Gross Berkel faluban, akkor még szabadon mozogtak, két hétig egy iskola teremben;

(27) két hét után jött megint dzsip és azt mondták, hogy mennek haza, de Osnabrückbe vitték, ahol egy fotbalpályára zárták a sok foglyot; az amerikaiak összegyúrták a kenyeret, amit a civil asszonyok hoztak;

(28) Rheinberg am Rhein-i láger, másfél millió hadifogoly, élete legnehezebb helyzete, marharépát ettek, hasmenések voltak; a vécékbe sokan beleestek; háromezres ketrecek voltak; nagyon le volt gyengülve, hasmenése is volt, a szanitécek ricinus olajat adtak;

(29) éjjelente többször is ki kellett menni a vécére, egy éjjel elaludt és félálomban olyan gondolatai voltak, hogy odamegy a drótkerítéshez és lelöveti magát; reggel egy német és egy magyar katona keltette föl, elvitte a szanitécekhez, akik adtak orvosságot és átment a hasmenés;

(30) jelentkezni lehetett Csehszlovákiába, mindenki jelentkezni akart; francia tisztek is jöttek, hogy ki akar az idegen légióba jelentkezni; aztán Bingenbe (Bretzenheimbe) vitték át, ez is hírhedt láger volt;

(31) A Józska mondta, hogy szökjenek meg – lopott pléhnyíró ollót; mindenből összekotyvasztott leveseket ettek; megszöktek, de a Bélára rálőttek, és csak akkor szökött ki, mikor lecsendesült a helyzet; aztán eljutottak Oppenheimig, de a pontonhíd az csak az amerikaiaknak szolgált; így jutott Dexheimbe;

(32) nem sokáig volt hadiéletben; a hat ekecsiből hárman szöktek; a Józska aztán írt otthonról, később meg is állt Dexheimben; nagy pártember volt;

(33) az eset a fogságból hazatérő katonával, akit megtornáztatott egy algériai megszálló katona;

(34) Adenauer és de Gaulle barátságáról; a gyűlölködés nem vezet sehova;