Az első interjú (2014.V.5.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(1) bemutatkozás, cseléd család; a Wiener birtokról, legionaristákról, zsidókról és a sámoti suszterról;

(2) 1938 – örültek, de most nem kívánnaá, hogy bejöjjenek; tízszer is behívták katonának; egyszer aztán Óvárról Győrbe tették át; a magyarok a Dunán jöttek át; az első republikában jó volt, nem bolgatták a magyarokat; Szüllő Gézáról, sokat volt Bacsfán, a gyerekek a parfümjét szagolták;

(3) a csendőrök maradtak; vasárnap misére mentek a katonák(?);

(4) Óváron egyik vasárnap nem nótáztak és este esőben megfektette a katonákat sárba;

(5) a csendőrökkel jóban voltak – a doborgaziakkal volt konfliktusban a doborgazi Varga Lackó miatt, akit megvertek, a csendőrök a bacsfaiakkkal voltak;

(6) az oláh cigányok féltek a csendőröktől;

(7) a német csapatcsendőrök rögtön fegyverhez kaptak; egy szakaszvezető elkergette a csapatcsendőröket;

(8) 1938 után a magyarok kivásárolták a Baťát, aztán már a padlásról lehozták az öreg cipőket; Magyarországon szegénység volt;

(9) szlovákok csak a csendőrök voltak, a tanító maga sem tudott szlovákul, azok a gyerekek tanultak meg, akiknél a csendőr család lakott; egy zsidó család volt Bacsfán, egy kocsmáros, Stadler;

(10) leventézés, leventekiképzők; ha nem voltak templomban, akkor Somorján voltak becsukva, de le lehetett borral fizetni a Csányit; a szarvaiakkal jártak leventézni;

(11) berukkolás Galántára, gyalogsághoz, 1940-ben, de nem voltak ott semeddig sem; Óvárba 1941-ben;

(12) ikerezredek 16-os és a 46-os ezred; a felvidékiek iskolázottabbak voltak; az altisztek voltak gorombák, de később már Pista bácsi se állt szóba az egyszerű katonákkal;

(13) berukkolás Mosonmagyaróvárra, gyalogsági kiképzés; egy kémelhárítóhoz jutott pucernak; a Detre nevű, aki megülte a lovat;

(14) a zászlóalj orvosa is akarta pucernak; GH főnöknk kivitte az álomásra a bőröndöket – annak lett a pucerja; egyszer berúgott és azt kérte, hogy hozzon nőt;

(15) bevagonírozás november elején, Trencsénen és Lembergen keresztül ki; Trencsénben a kislányok tellegettek, a fiúk meg az ükleikkel fenyegettek; ott kaptak a szlovák katonáktól kávét;

(16) Lembergben a munkácsi huszárokkal találkoztak, és kérdezte, ismerik e a Cikhardtot; Cikhardot szitává lőtték a háború után;

(17) Lembergen át Beredicsevbe, ahol kivagonéroztak, Kijevben három nap pihenő, a Dnyepper három nap alatt befagyott, azon mentek át; nem voltak felkészülve a télre; a németek helyére mentek, akik elijesztették a civileket, hogy jönnek a magyarok;

(18) Dobriankára érkeztek, ottan tavaszig voltak – amikor megérkeztek, féltek, amikor mentek el, nagy búcsúzkodás volt; rendfenttartáson voltak ott;

(19) brianski erdőben partizánvadászaton is voltak; Györffy-Bengyel György századparancsnok, aki egy robbantásnál maga ment az erdőbe;

(20) Hutor Mihailovszkiba jutottak, onnan járkáltak Szeredeina Budára; onnal két ló húzta a síneken a vagont, a hadnagy elküldte a két járőrrel, mert nem hitt nekik;

(21) egy öreg bácsika rőzsét vitt és a két járőr le akarta lőni; visszafelé a sín alatt ekrazit volt, azt aztgán megsemmisítették; Hutor Mihalovszkiban élelmiszer raktár volt;

(22) egyszer Hutor Mihalovszkiból egy városba mentek, ott a partizánok megtámadták a németeket; a brianszki erdő Kijevtől Moszkváig; Repkiben vételeztek, de nem lehetett sokat a szekérre tenni, mert homokos volt az út;

(23) szeptember 12-én ment haza, de még Lukasenkovban is voltak; ott halt meg a Györffy-Bengyel – egy partizán nővel volt viszonya, aztán megszökött és a partizánok megtámadták az alakulatot és ott veszett Györffy is; Pista bácsi nem vett részt ebben;

(24) hazamenés, Soszkán állt a vonat, meglátogatta a kórházba a haverját; kis marinéni repűlő volt az égen;

(25) ELO – egy vételezés alkalmával egy nagymegyeri zsidóval találkozott, levelezőlapokat adott nekik és a megyeri zsidó a haverjaival ment berakni a sajtokat és loptak is belőle;

(26) hazafelé – Prešov, Kassa, Budapest, Komárom; Prešovban csokoládét osztott szét a gyerekeknek; azért szerelt le, mert letelt a két év; 1945 tavaszáig tízszer is behívták;

(27) 1945 februárban Polgárdiba kellett rukkolni, Kislángra jutottak leváltani a németeket; egyszer hajnalban hátrament és a németek mondták, hogy rajtuk keresztül fognak támadni és úgy is lett; hitlerjugendok támadtak;

(28) egy istálót foszforral felgyújtottak, egy megfigyelőt akartak oda tenni a tüzérek, de megsebesült; Polgárdi ötször is gazdát cserélt;

(29) egy orosz volt eltemetve Polgárdiban; Polgárdiban nem vett rész harcokban, kb. két hétig volt ott; amikor mentek be a vonalba Kislángnál, halott oroszok voltak az út szélén; három napig ott voltak;

(30) Balatonvilágos – parancs Siófok elfoglalására; villákról villákra támadtak; foglyokra nem volt szükség; egy villában fel volt darabolva egy tehén; egy sebesült oroszra sorozatot engedett;

(31) később a fogságban egy fogoly mondta, hogy ott arra még a föld is égett; mély gödörre kilencen támadtak, a német villámgéppuskák jók voltak;

(32) egy tanár házából befőttet, lesütött vajat és selyem kombinékat vitt el; aztán amikor le lettek váltva, mondta, hogy egyenek a lesütött vajból;

(33) csap pár órával a leváltás után törték át az oroszok a vonalat, de akkor már Lajoskomáromban voltak; Mák taligás, akinek a szilánk kivágta a szemét és aki egyszer szimulált és Pista bácsit tették be helyette, később a fogságban jól lecseszte őtet; a Mák helyett lett század/zászlóalj összekötő;

(34) Vasmegye, már a visszavonulás után – szökés a két taligással, mert nem akart Németországba kimenni; egy gazdától civilruhát kaptak;

(35) közben egy falun mentek át, ahol vad szőlőből csinálták a bort; a hordókba bele lett lődözve;

(36) összefoglaló – Polgárdi, Kisláng, Világos, Lajoskomárom; az eset a temetőárokban, ahol a sajátjai majdnem lelőtték;

(37) Lajoskomárom után gyűrűbe estek és a német páncélosok segítségével törtek ki; egy marinéni repülő későn dobta le a gyalogsági bombákat;

(38) Rónafőn egy horvátnál bújtak el, kiderült, hogy a helyi partizánoknak a főnöke;

(39) rögtön az első oroszok már hazudtak, az első oroszok nem törődtek velük – egy magyar kocsival mentek útra, a második orosz lépcsőnél lecserélték a jó lovakat rosszakra;

(40) egy faluban a horvát partizánok átkutatták a kocsit, csőre töltött puskát találtak, de eleresztették; az úton hazafele egy egy harmadik orosz csoport elfogta és Zalalővőre kerültek a templomba;

(41) 1968-ról – a tanács előtt mondta, hogy elege volt a barátkozásból az oroszokkal; a fogságban ebéd után éhesebb volt, mint az előtt;

(42) nem tudja meddig voltak Zalalövőn, bent kellett vécézni a templomban; onnan Zalaegerszergre, oda is a templomba; onnan Jánosházára, lágerba; kukoricával egészítették ki az ennivalót; egy idős asszony azt mondta, hogy szökjenek meg, egy fiatal meg azt mondta, hogy a Vörös János engedélyével mennek haza;

(43) áprílis 3-án találkozott az első oroszokkal; Aknaszlatinára jutottak, sóbányába, fülkékben aludtak; május 1-én kiengedték a foglyokat levegőre, ez már Aknaszlatina után volt (de azt is mondta, hogy magyar területen;

(44) pár hét karantin Kijevben; dalolni kellett, de ez kiprovokálta a helyieket és a háborús rokkantak letámadták a foglyokat;

(45) egy idő után autókkal vitték ki a foglyokat; amit leromboltak, az fogják felépíteni; mindíg a szkoro domoj; 1946-ban feljavult a ennivaló, amerikai konzerveket kaptak; studebakerokat is kaptak az oroszok, azokkal szállították ki;

(46) Kijev környéki lágerokban voltak; az első hely bent a városban egy épületben volt, ami körült volt kerítve; vasgyárban is volt;

(47) paradicsom lopása és büntetés – karcel – ott ha levest kaptak, kenyeret nem és fordítva; máskülömben hatvan deka kenyér volt a napi adag; ha norma felett volt a teljesítmény, kaptak, de egy zsidó nácselnyík nem adta meg, mert magyarok intézték el a családját;

(48) építkezésen – egy kiégett épület emleteit csinálták; esztergagépeket raktak ki; fatelepen is dologoztak, fűrészlapokat adtak el civileknek;

(49) nácselnyík a foglyok után megette a maradék ételt a tálokból; csóvány- és korpaleset kaptak enni, cukrot kiegészítésre; télen a befagyott Dnyepper mellékágáról szedték szét a tutajt – úsztatott fát; nyáron hordta kia tutajokat a Dnyepperből;

(50) a zsidó nacselnyík nem adott százalékot, egy szerzsant közbelépett; a tutajok kiszedése a jégből; egyszer egy halottat toltak a civilek – „bár csak az utolsót vinnék“;

(51) tüdőgyulladás – először csak a priccsre került, aztán kórházba, amikor lett hely – de akkor is nagyon kevés; egy német orvos és főnöke egy orosz orvos; valaki mondta, hogy a kórházból már nem jön vissza;

(52) találkozás Policár Dezsővel, aki segített a betegsége alatt – otthon nem tudott vele találkozni;

(53) a kórházban; az erdélyi, aki evett, de végül meghalt; egyik gyerek erdőszanatóriumba jutott; Pista bácsi OK-s lett; aztán cukorkagyárba került, ahol felerősődött;

(54) raktárhelységben ládákat szegeltek, lányokkal szökésről beszéltek, de nem lett belőle semmi;

(55) kórházban kb. 1947-ben volt; a nagy lágert a Dnyepperen túl Darnicának hívták; a paradicsom lopása után az őrök megfenyegették; a németek harsogva mondták, hogy adjanak enni; a németek azt mondták, ha még egy háború lesz, kőt kövön nem hagynak;

(56) a kórház után tíznaponta kategorizálás; a cukorkagyárban a vbagonokból rakták ki a cukrot; egyszer bejutott a csokoládégyárba, a kosárból vette ki a nem sikerült csokoládét; cukorkagyár után második kategória, építkezés; valami tíz lágerban volt Kijev környékén;

(57) a bunkerlágerban akkor volt, mikor beteg volt és amikor jöttek haza; a hazajövetelnél SS tetoválásokat kerestek és egy jókait ott fogtak, mert felvágta a keléseit; Máramarossziget – jugoszláv magyarok voltak ott és mondták, hogy egy napja mentek haza a csehszlovákok; ott már jó volt, felhíztak;

(58) karácsonykor érkezett haza; Kijev-Máramarossziget-Kassa és haza;

(59) Kassa – Lipótvár – Nagyszombat; Lipótvárig tehervonattal, onnan gyorsal Nagyszombatig, a kalauz megfogta őket, de az is csak egy hónapja jött hadifogságból;

(60) Pozsony, nagyállomás – egy magyarul tudó katona (tejfalusi) vitte el a kisállomásra;

(61) a vonaton aztán egy békeivel találkozott, aki almával kínálta; Tejfalun a hugához ment be; otthoni fogadás;