Az interjú (2014.VII.17.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(1) Vízvári Vilmos, öreg iskolaigazgató – nacionalista volt; Miska bácsi Szemeren született; a család foglalkozása; öt éves korában költözött Aranyosra; volt egy szlovák osztály, cseh gyerekeknek főleg;

(2) a Vízvári 1938 decemberében visszatette ötödik (szlovák)  osztályból negyedikbe (magyarba); a kisgyereket megpofozta a Vízvári, ha nem tudta elmondani Horthy rangjait; 1938-ban a saját földjéből, ebből lett a felszabadítás útja; a cseh csendőrök feleségei az iskolával törődtek;

(3) 1938 – a magyar hadsereg, Aranyosar egy szakasz jött, a helyiek éljeneztek, a katonák közül valaki kiszólt, hogy a Horthyt húzza a f…;

(4) egyszer látta Horthyt – a beszéd közben a koldúst munkásnak mondta;

(5) „munkát kenyeret, vissza a cseheket“ – felirat Komáromban; a munkalehetőségek megszűntek;

(6) a pénzváltás említve; az anyaországiak kivásárolták a Baťa cipőket; Magyarországon aztán Cikta néven ment tovább az üzem;

(7) az apját behívták Erdély foglalásakor, de nem ment foglalni; a bátyja kint volt az orosz fronton;

(8) a csendőrség – szigorúak voltak; a kártyázás közben a csendőr az idősebbet (1923-asat) küldte ki a kocsmából, nem az 1925-öst (az nagyobb szám volt);

(9) leventézés – adóügyi jegyző volt, a leventéket megfektette a kátyúban; a leszerelt katonáknak is közre kellett működni az oktatásban; alaki kiképzés, kisöblű puskák; büntetés a mise kihagyása végett;

(10) elvitel Aranyosról Gútára, a birtokos, aki vitte ki, úgy adta át a nyilasoknak, hogy külön legyen gondja a „kommunista palántákra“; Gútán fagyoskodtak, aztán két nap után Újvári zsidó gimnázium és onnan Szenc;

(11) Cheb – Egerre azt hitték, hogy a magyar Egerben vannak; fél napig voltak ott; láttak egy zsidótranszportot, kegyetlenül viselkedtek a németek velük;

(12) Chebben nem fogadták a leventéket, Ansbach melletti röptérre kerültek; nyolcszáz levente volt a szerelvényen; levetkőztetés, lezuhanyzás, új ruhák; a cigányok válogattak a civil ruhákból; a cigányokat és az 1924-eseket különvették; három aranyosi veszett oda;

(13) a reptéren a havat gyúratták; páncélvadász kiképzésre akarták tenni, de tiltakoztak, hogy nem önkéntesek; munkára fogták – bombákat rakodtak ki a vagonokból, először féltek, mert nem tudták, hogy élesítve vannak; ennivaló – milchsuppe, krumpli és kenyér;

(14) márciusig(?) Ansbachban, aztán Nürnbergen keresztül Berlin; „piros alsó“ hadnaggyal a berlini metróban voltak; egy lebombázott színházba jutott; zöldséget ment venni, és elveszett, és ki kellett magyaráznia magát a csapatcsendőröknek;

(15) Berlinből Drezdába, ami sértetlen volt; ukránok birkozni akartak, egy zalamegyei cirkuszos gyerek kiállt; egy hétig futóárkokat ástak, aztán Aussig;

(16) Aussig, Červený vrch, négy ezren, fabarakok, ott már csak négy aranyosi volt, a többiek lemorzsolódtak; egyik keszi haver, Takács Zoli egész idő alatt Ansbachban maradt;

(17) Aussigban a négyezer ember az levente volt; eskütétel Hitlerre és Szálasira – egy kis részük provokatív dolgokat mondtak; megjelent három rata, valakik feldobálták a sapkákat, a felettesek pisztollyal lövöldöztek;

(18) Aussigból nyílt parancsal küldtek embereket, Budweisbe jutottak, onna vissza Prágába;

(19) találkoztak egy magyar alakulattal, kaptak tőlük enni, de aztán mondták, hogy többet nem adnak; több ideig kóboroltak, éjjelenként erdőbe mentek, a harminc levente még egybe volt;

(20) fogságbaesés – vörös zászló volt a templom tornyán; az orosz nem törődött a leventékkel; a városparancsnok kérdezte, hogy tudnak e autót vezetni, mert adnak benzint, nem volt autó; az oroszok órákat kértek a megadott németektől, akik kiséret nélkül mentek a lágerba;

(21) az orosz hadsereggel szembe mentek, a zalamegyei egy piros baretot tett föl, azt hitték, hogy ukránok és enni dobáltak; másnap keresték a kommandatúrát, Pelhřimovba gyűjtőlágerba kerültek;

(22) a több ezer embernek csak egy kút volt; a nemzetiségeket szétválasztották, aztán osztrák magyar lágerba kerültek;

(23) egy orosz munkára kérte – krumpli és kenyér rakodása, iskoláról kérdezet, mert tanító volt; kenyeret adott, jóban voltak vele és mindíg vitt tíz embert munkára;

(24) egyszer húsz embert kért, az állomáson benzines hordókat rakni – hazamenő magyarokkal talkálkoztak, akik azt mondták, hogy visszacsatolták Felvidéket; a cigány erőltette, hogy menjenek beszélni a parancsnokkal – beszéltek vele és mondta, hogy menjenek az MNV-re;

(25) az MNV-n egy tiszttel találkoztak, aki bevitte egy generálhoz, aki papírt adott, hogy mehetnek haza;

(26) a cigány azt mondta, nem menjenek vissza a lágerba, de az ing végett vissza mentek; a tanító lehúzatta egy osztrákról a cipőt, mentek az állomásra; az állommáson elfogadták a papírt; a többiek is kikönyörögték a papírt a lágerparancsnoktól; az osztrákok eltűntek;

(27) nyolcvannégy kilóról negyvenötre fogyott; pünkösd vasárnapján egyedül jött haza; Pelhřimovból négy nap alatt volt otthon; Kúty-ból tehervonattal ment;

(28) Nagyszombatban vöröskeresztes konyha volt, találkozás egy aranyosival, aki nem ment haza, hanem Magyarországra; román katonavonattal ment; elaludt, Tótmegyernél kelt fel; (29) Újvárban szállt le, Komáromba nem ment vonat, először nem akart bemenni a rokonhoz, a nyitrai hídnál, az orosz és a szlovák őr elszedett tőle mindent; bement a sógornőhöz; másnap elvezette a sógorasszony öccse;

(30) Bagota, egy bácsi egy  biztonságos utat igért; Martos;

(31) a keszegfalusi kompnál egy orosszal találkozott, Keszegfalván lerázta;

(32) olyan udvarba ugrott be, akinek a fiával kint volt Németországban; sötéttel ért haza; egy aranyosi amerikai fogságban volt, „grófi“ életük volt;

(33) nyilasok Aranyoson – az öregvárba csukták őket és úgy engedték el, ha elmennek Csehországba;