A második interjú (2015.II.26.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(46) apja tüdőgyulladásban halt meg;

(47) az anyja első férje 1. világháborúban halt meg; PJ bátyja, Miskovics Miska tíz évig katonáskodott;

(48) gazdasági iskola ugyan ott volt, mit most; harmadikban rábeszélték PJ-t a haverok, hogy járjon magyarba; két magyar osztály volt (1-4 és 5-8);

(49) az átlépése után Babós Emma volt a tanító, Galló Gyulához ment férjhez, 1938 után; végig, nyolcadikig tanította PJ-t; csak a republika alatt járt elemibe; 1938 szeptemberében inasiskolába kezdett járni, de aztán már jöttek az események;

(50) Pozsonyban csak pár napig, ott is cipésznek ment volna; sorrend: sellyei búcsú, általános mozgósítás (szeptember 23), október 10 – Ligetfalu elfoglalása, inasikola Pozsonyban, hazaszökés, inasiskola Sellyén (egy nap), csehszlovák hadsereg, magyarok bejövetele, inasiskola Sellyén;

(51) elemi iskola – magyar osztályok a földszinten; ovoda is volt ott; kb. a harmincas évek felében alakult a szlovák nyelvű polgári; a Harminc ház mellett, ahol borbélyok vannak, ott volt az öreg községháza, abban az épületben lett a magyar polgári; leventeotthon is volt;

(52) inasok csak az esti órákban jártak, hattól nyolcig – inkább olyan ismétlés volt; összefoglalás;

(53) Macháček pap – alatta épült a plébánia; jómódú volt, kubai szivart szívott, Bargártól hozta; ő bérmáltatta; a sellyei parasztoknak mondta, hogy nem magyarok; 1938 után emigrált Londonba, a kórmányba;

(54) 1938 után Ürge pap, 1945-ig, nem sokat tud róla, kb. zsigárdi volt; Macháčeknak voltak káplánjai, Badák Gyula volt a hitoktató; a gazdinája állítólag lengyel énekesnő volt; a Macháček építetett emeletet a plébániára; gyümölcsöskertje volt; politizáló volt, de nem Hlinka, hanem agrárpárti, csechoszlovakista, még az Amerika hangjában említették;

(55) a peredi rampa a deáki és a farkasdi között, deáki erdőn vezetett Peredre – Jesenský utca, ott volt az öreg vásártér;

(56) csehszlovák csapatok 1938 őszén – a magyar iskolán kívül nem voltak elszállásolva; magyarok nem voltak az iskolában, hanem a Hepaj épületben, mint határőrök, itt volt a határ; modernül fel voltak szerelve, magyarokhoz képest; a csehszl. hadsereghez rendesen viszonyultak a helyiek;

(57) 1938-ban a deáki rampánál csak mint gyerekek, kíváncsiságból voltak – gyalogosan, lógó fejjel jöttek; oficiális fogadásra nem emlékszik; a cseh csendőr ír, magyar pofoz; Bús Jozskó Talpra magyart szavalt, Haszisznak csúfolták (hasič), kicsit együgyű volt;

(58) PJ mestere Hucskó István volt, magyarnak tartotta magát, testvére Mo-n volt pap; három évig inaskodott, Sellyén minden szakmából volt öt-hat, nagy volt a munkanélküliség; inas volt, nem kapott fizetést, csak borravalót, mindent csinált (bevásárlás, aprófát készíteni stb.); az üzletek szombaton (keresztény) és vasárnap (zsidó) is nyitva voltak;

(59) Macháček pap magyar miséket is csinált, veszekedett a magyar parasztokkal;

(60) 1938 után elmentek: szlovák tanítók, tisztviselők; inkább a 1945 utánra emlékszik – Maďari za Dunaj, Češi peši do Prahy; szlovák érzésű emberek Sellyén se voltak soviniszták, tudtak magyarul is;

(61) a szlovák-magyar viszony 1938 után – a magyar érzelműek inkább vállalták a szerepeket; a mestere bátyja, a Hucskó Józsi – árvaszékvezető volt 1938 előtt, és után is, mozitulajdonos lett;

(62) Hucsko József mozija – a mostani községháza helyén – Horváth/Korona vendéglő; a partizánok háború után átvették a vendéglőket; magtár lett átalakítva mozivá, 1938-ig egy pozsonyi bérelte; Hucsko Józsefnek menni kellett 1945 után;

(63) Nagy Vince, annak is mennie kellett; Schwarz Gyula – anyaországi volt, szitakészítő, itt meggazdagodott;

(64) Bargár fő trafik (nagykereskedés) – legionárius volt, a hadirokkantak kapták a kis trafikokat; Dónát Ignác nagykereskedő;

(65) a csendőrök előtt nem mertek szlovákul beszélni, mert pofoztak – ezt elnyomásnak lehet mondani; leventeoktatók – „közel van a határ“, pedig sellyei volt; Szabó leventeoktató – anyaországi, nem tűrte a szlovákot;

(66) a csendőröktől főleg a cigányok féltek; Gál Jozso kikapott a csendőröktől, futbalista volt; akkor a leventeotthon a régi polgáriban volt; nem szerették a szlovák szót leventézés közben;

(67) leventeparancsnokok: Lengyel Gyula, főparancsnok, sellyei mérnök – lehet, hogy járási leventeparancsnok is volt; aztán a Galló Gyula vette át a főparancsnokságot – nem gyakorlatoztattak;

(68) leventeoktatók – Horthy katonák (kisezüst, nagyezüst), ez mellékfoglalkozásuk volt; hetente egyszer, csütörtök délután; a gazda, mester köteles volt elengedni; oktatók: Kosicsár (Kormosi), Petró (Petróci), Szabó, Baran Jozso; minden szakasznak külön leventeoktatója, olyan öt szakasz lehetett, az egész zászlóalj volt; lejelentkezések; névmagyarosítások;

(69) voltak szakaszvezetők és rajvezetők; érdekcsoportok, szakosztályok (bicikliszakosztály);  országos leventenap – csak sellyeiek vettek részt; a zenekar ment az élben, ki a vásártérre, még akkor nem volt fotbalpálya, ott voltak a marhavásárok; a sportmérkőzések csak a sellyeiek között voltak;

(70) cigánygyöp – eredeti (marha)vásártér, öt éves korában futbalt járt nézni oda – az volt az öreg fotbalpálya; klubbhelység a Kispipa utcában; Kispipa utca; töltés alatt volt az új vásártér;

(71) leventéknek vasárnapi misékre kellett menni (leventemisére) – ha nem mentek, büntetésből Hosszúfalura kellet menni; szülőket is büntették;

(72) március 15 – nem csak a leventék ünnepeltek; leventék masíroztak a téren a mozi előtt (vagy az országzászlónál) – ott szokott lenni a búcsú is, meg a vásár; a turulmadár még lehethogy a plébánián van; 1945 után őrt kellett álni a csehszlovág zászló mellett – nem akart, rossz kádervélemény; az országzászló emlékmű avatáskor már nem(?) volt otthon;

(73) sovinizmus a leventében – Szabó, aki anyaországi volt; az anyaországiak felvásároltak itt mindent; cigány és zsidó gyerekek is leventéztek;

(74) az országos leventenap – minden szakosztályna programja volt – atlétika; box, ping pong, birkózás; a szakosztályok önkéntesek voltak, nem csütörtökön voltak a foglalkozások; volt sofőr szakosztály is, síszakosztály is;

(75) mint birkozó tréningekre járt, hetente talán kétszer, minden szakosztálynak, a Grünwald kocsmában; csütörtöki leventézés – az új vásártéren, korosztályok külön gyakorlatoztak – az egyes korosztályok; Jobbágy Vendel bácsi – vasutas, leventezenekar vezetője; a szent sírnál leventék őrködtek, amit az előtt a tűzoltóknak; idősebbek már fapuskát is kaptak;

(76) átképzésen Somorján mások voltak a vezényszavak; čo ste z Habeša?

(77) legidősebbek kaptak fapuskákat; gyakorolták a puska szétszedését; céllövészet Vecsén;

(78) leventemulatságokra nem emlékszik; az öreg leventeotthon kb a zsidók kiviteléig működött; a szakosztályokra önkéntesen jártak; csütörtök ott gyűltek össze, nagy udvar volt ott; volt olyan, hogy rossz időben a kastélyban is gyakorlatoztak a folyosókon, de sokszor megáztak kint; a Ciktában már nem volt leventézés, de ott is katonai felügyelet alatt voltak;

(79) az öreg leventeotthonban nem működött a polgári, csak az után, hogy átköltöztek a Grünwald kocsmába;

A 3. interjú (2015.VIII.21.) átírva, segédlet is készült hozzá:

(80) Galló Gyula; leventeszakosztályok, PJ birkozó volt – Dudás József volt a tréner; országos leventenap; Galló szimpatikus volt, felesége Babós Emma; Lengyel Béla földmérnök volt, hadnagyi rangban, sellyei volt; Polák ládagyár;

(81) Korona vendéglő, Horváth vendéglő – fővendéglő, kiadó szobákkal is; Grünwald vendéglőt arizálták – leventeotthon lett; felszerelés – szakoztályok; egy nagy és három kicsi helység, egy üveg helység és hatalmas udvar;

(82) még zsidók is voltak magyar pártokban; Kohn Rezső, káposztagyáros, cigányokat foglalkoztatott; zenész cigányok – Jánoskák; A Grünwald kocsmában szokott lenni a sorozás;

(83) 1945 után jöttek az állítólagos partizánok és megkapták a kocsmákat; több mint tíz kocsma volt akkor Sellyén – állomáson a resti, Stránský vendéglő, Belovics vendéglő; a Grünwaldra valahogy ráragadt, hogy Galvan;

(84) egyszerű suszterek voltak az árjásítók; Goldstein – piperecikk gyártó; Kohn Rezső káposztagyára a Farkasdi utcában volt; Dónát Ignác volt a legjómódúbb – nagykereskedő; közben a Hanza is működött; jéggyár; hízólibák fölvásárlása, még Londonba is hordtak libákat; libapásztorkodás – saját libák, és rábízottak – a végén egy libát kapott;

(85) Ganzli tollgyár, mog puskaport is csináltak belőle; asszonyok válogatták ki, télen; nyáron a Hetménybe mentek répát szálalni, aratni, kapálni; a Hetményi birtok bérbe volt valakinek véve; vagonokkal hozták a sok tollat; dísztollakkal is foglalkozott; tollat mosták; két Alsó utca ahol szétvált;

(86) magas politika, lengyel menekültek – Sellyén nem voltak, de a bátyja egy gyűjtőtáborban szolgált;

(87) zsidó ingóság szétlopva; ingatlanok partizánok kezébe, de azoknak nem ment, mert bojkotálták őket; zsidókból nem kapták vissza a kocsmákat – nem emlékszik rá; maradtak itt anyaországiak is 1945 után – Szabó kocsmáros – lányát vette le a Nanukos Szolík, aki a Galvan megbízottja volt;

(88) nyilasok Sellyén – Nagy Vince, Rónai; a nyilasokról csak hallott, festették a falakra a zsidóellenes jelszavakat; Újvárban összegyűjtötték a zsidókat; Schwarz Gyula – szitakészítő, meggazdagodott; Pethő Ince (inasiskolai tanító) egy magyar pártban volt; Magyaroszág a háborúban, Horthy István halála; az újvári zsidók – nem sokat tud róluk, gettóba zárták őket, és elvitték őket Szeredbe; Újvárban Szlamenka volt a nyoilas főnök;

(89) nagy plakátok – a katonaszőkevényeket felkoncoltatásáról, statárium volt; egy csoport sellyei gyerek, akik nem mentek a leventékkel, otthon maradtak, és a nyilasok fanatizálták őket – eset, amikor megállították PJ-t, hogy nem-e katonaszökevény;

(90) katonaszökevényeket lőttek le Sellyén, sírjuk is van (háborús áldozatok);

(91) Sellyén nem voltak harcok; Szabó „Tuturko“  csősz lelövése; Smida Imre, Németországból visszatérő levente, ahogyan leugrott a vonatról, és jött Sellyére, lelőtték az oroszok; Hlavatý Laci, bírónak a fia – ráfogták, hogy postát rabol és lelőtték; a cigánygyöpön is lelőttek valakit – nem tudja a nevét;

(92) Cikta, 1943 őszétől, többnyire gépmunka, de PJ cipész volt, špeciális kézimunkát végzett, egész végig, átvevő bizottság kontrolálta a cipőket;

(93) Baťa terve Sellyén – sellyei parasztok ellenezték a tervet, kommunisták megharagudtak rájuk, ez a huszas évek végén volt; a repülőnap alkalmával (1928 – ČSR évforduló) leégtek a kazlak;

(94) a szegény kommunisták felvonultak május 1-jéken; összetűzések is voltak; exekútor elvette PJ-ék az üszőt; apja temetéséről – a halott fel volt ravatalozva;

(95) kommunisták az első republika alatt – Hucskó Valent és felesége Csápka Cila, saját bátyját, Miklóst árulta be kuláknak – zsíros döböny a kirakatban, Jáchymovba került;

(96) újvári öreg temető (Babka), nagy kráterekkel a láncasbombákkal; paprikamalom telibetálatot kapott, minden piros volt;

(97) Baťa cég – még cserzőgyár is volt, de áttették Liptovský Mikulášra; Baťának saját nevelésű munkásai voltak; az első bombázásnál a Baťa telepen volt, amit nem bombáztak – az a mende monda ment, hogy direkt megkímélték; a temető bombázása megbotránykoztatta az embereket;

(98) első bombázás – temető és a paprikagyár, nem biztos hogy akkor volt; pályaudvar bombázása, ahol sok ember volt, szerncsére nem ment;

(99) Újvár második bombázása (vagy téli bombázás) – már akkor féltek a futóárokba menni; nem győzték kinyitni a gyárkaput; futottak a határba, egy kutya futott PJ mellett, és veszélyben lalapult; hintázott a föld; akkor a nyitrai útat bombázták, ez télen volt, valami hadsereg volt ott az úton;

(100) harmadik bombázás – a Főtér, Oroszlán vendéglővel, ami tele volt, ott is sok halott volt; a templom előtt egy nagy bombatölcsér volt;

(101) a harmadik bombázásnál látta a leesett repűlőgépet, nem látta, hogyan ugráltak ki, csak füstcsóvát; egy pilóta állítólag az újvári kórházban volt; mire odaszaladtak, ki voltak fosztogatva; május elsejét ünnepelték;

(102) a tizenhárom kilőtt tank – nem voltak ott halottak; a második orosz bejövetel előtt egy napra megálltak az oroszok, csak aztán jöttek be; Sherman tankokot látott; otthon volt, mikor először bejöttek az oroszok, és visszaverték őket, arról volt szó, hogy már Bajcsot támadták az oroszok, de még az utcájában is volt egy kilőtt orosz tank;

(103) első találkozás az oroszokkal – sok lövés közben; a kerteken keresztül mentek; rögtön hogy beleesett a bunkerba, aztán kiabálták, hogy nesztrilajte;

(104) PJ ki akart menni a bunkerból, mellbevágta; cipőgyárba mentek rögtön; a mongol katonába a tisztje rúgott bele – nem teljesítette a parancsor, mert nem működött a fegyevere; ez hajnali három órakor történt, másnap éjszaka hallották az erőszakolásokat;

(105) virradatkor jött a két tiszt, hogy el kellett temetni az agyonlőtt katonát – eltemetése;

(106) ez után bement a gyárba, a két tótmgyeri hazaszökött; az oroszok nem vittek el fölszerelést a gyárból; egy hétig a bejövetel előtt inventúra;

(107) a lerobbantott vasúti híd; Tornócon figyelmeztették az úti hídra; cölöpös híd – telefonpóznákból, meg a fatelepből; a németek óvatosan robbantották fel a hídat, ellentámadással számítottak;

(108) a bunker a vasúti híd mellett – bement, nem talált semmit;

(109) az oroszok alatt is statárium volt; első két-három hónapban orosz parancsnokság, aztán jött a 4. divízia (Topoľčany); közben civil vezetőség is volt, Hucskó Valent és Cila; Hlavatý Vendel strýco kapott funkciót a vasútnál, megvédte PJ házukat;

(110) három orosz PJ-nél, hírszolgálatosok (fényképező, vetítő), Vajka, finn (vagy balti), zsákmányolt kamera, vetítőgép, posta falára vetítettek; villanyégőt vezetett be az első szobába;

A 4. interjú (2015.X.23.) átírva, segédlet ez idáig nem készült hozzá.

Az 5. interjú (2015.XI.18.) átírva, segédlet ez idáig nem készült hozzá.

A 6. interjú (2016.I.26.) átírva, segédlet ez idáig nem készült hozzá.

A 7. interjú (2016.II.1.) átírva, segédlet ez idáig nem készült hozzá.